Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

158 DR. SZABÓ ISTVÁN A káptalani és konventi hiteleshelyi, valamint a vármegyei és városi levéltárak fenntartásának és rendjének biztosításával az államhatalom elsősorban gyakorlati érdekeket szolgált. A hiteleshelyi levéltáraknál a jogvédelem ez az érdek,

13 míg a vármegyei és városi levéltáraknál ©mellett az a törekvés ismerhető fel, hogy a kormányzat az ügyvitel. zavartalan folyamatosságát biztosítsa s ellenőrző közegeinek az ügyvitelbe való betekintését megkönnyítse. Az a mélyreható átalakulás, melyen az ország állami és társadalmi szervezete a múlt század derekán átesett, levéltárügyünk fejlődéstörténetében is korszakos fordulópontot képez. A rendi államszerkezetben a családi levéltárak és levelesládák oklevelei századokra visszaható élő jogforrások,. a család rendi állásának, vagyoni és egyéb jogainak biztosítékai voltak, melyeket az egymás helyére lépő nemzedékek éppen ezért féltett kincsként őriztek meg és adtak tovább egymásnak. Az aktuális jogi érdek a levéltárakban fekvődokumentumoknak nemcsak megőrzését, hanem legtöbbször azoknak a nyilvánosságtól való elzárását is megkövetelte. A rendiség megszűnésével ez a helyzet teljesen megváltozott. A rendi jogot statuáló ós biztosító oklevelek elvesztették kapcsolatukat az élettel, jelentőségük az új organizmusban alárendelt volt. „Valamint a levéltárbirtokosok előbb magánérdeküknél fogva, úgy mostanság leginkább teljes közönyösség miatt heverni hagyják az előttük semmi értékkel, semmi beccsel nem bíró okmányokat" — olvassuk az egykorú Budapesti Hirlapban.

19 Ugyanannak hasábjain már évekkel előbb reámutattak arra a veszélyre, mely az oklevelek és régi iratok közül 21 készítette el és küldte be az elenchust. A hiteleshelyi káptalanoktól és konventektől már 1789-ben teljes számban beérkeztek az elenchusok, de a pozsonyi, veszprémi és szepesi káptalanoknak pótlás végett visszaküldettek. (Kanc. 922—1789. Orsz. Ltár.) Ez elenchusokat, időközben II. József halálával az egész központosítási terv megdőlvén, ezek a káptalanok nem küldték vissza. Az igényt csak 1875-ben Pauler Gyula országos levéltárnok javaslatára a belügyminiszter újította meg. Rendeletére a pozsonyi, veszprémi ós szepesi, valamint az időközben, az 1827. évi XXVI. t.-cikkel hiteles helynek nyilvánított székesfehérvári káptalanok az elénchus-gyüjteményt teljessé tevő köteteket beküldték. 18 A megszűnt kapornaki, zalavári és csornai konventek jegyzőkönyvét az országgyűlés azzal a megokolással téteti le a vasvári káptalanba, hogy a perlekedő felek a jogaik bizonyítására szükséges dokumentumokat megkaphassák. (1575. évi XVII. t.-cikk 2. §, 1647. évi OXXI. t.-eikk.) A lajstromozásnak is az a célja, hogy az országlakók jogai biztosíthatók, legyenek. (1807. évi XIV. t.-cikk.) 19 K—k: Levéltáraink kizsákmányolása a hazai történet érdekébenBudapesti Hírlap. 1859. 63., 65., 69. sz.