Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.
152 DR. SZABÓ ISTVÁN ságtörténeti levéltárakat fenyegetik, többé-kevésbbé mindenféle más levéltári anyag is ki van téve. Egyformán védeni kelt tehát mindent, ami levéltári értéket képvisel s minthogy a. tapasztalat arra is tanít, hogy a levéltárak teljesen kielégítővédelmet csak az állami organizáció keretében találhatnak,. & védelemnek államinak kell lenni. Az egyes országok levéltárügyének fejlődésében az általánosító ós államosító irányzat fokozatos térfoglalása világosan kifejezésre jut s a levéltárvédelem fogalmában elméletileg ma már az a messzemenőalapelv nyer kifejezést, hogy a történeti értékkel bíró levéltári anyag megvédése —• bárki tulajdonában legyen is az — közérdek s ezért a védelem az állami feladatok közé tartozik, A védelem gyakorlati módjának és mértékének maximális lehetőségeit a levéltári anyag jogi helyzete szabja meg. A törvényhozás, az állami kormányzás, közigaz gatá s es jogszolgáltatás működésében képződött és folytonosan képződőlevéltári iratanyagnak az állam szakszerű kezelést biztosító levéltáraiba való beszolgáltatása, ami a levéltárvédelemnek általában ideális végső célja, csupán a technikai szervezéskérdése. A nem állami levéltárak állami védelmének szervezésénél több-kevesebb nyomatékkal már a jogi kérdés is latba esik. A végső cél, a kötelező beszolgáltatás jogsérelem nélkül elérhető a nem állami levéltárak egyes kategóriáiban is,, nevezetesen a közhatalmi jogosítványt gyakoroló s a társadalomnak múltban és ma is fontos életformáit képező különböző önkormányzati korporációk levéltárainál. A többi nem állami levéltárak tekintetében az állami védelemnek egyéb, a jogi helyzethez ós olykor a tényleges körülményekhez mért — mindenesetre kevésbbé hatékony — eszközökkel kell megelégednie. A levéltárvédelem korszerű eszméi a múltban is visszhangra találtak nálunk. E dolgozatban a kérdés fejlődóstörténetének, levéltárügyünk jelenlegi állapotának s a külföldi megoldásoknak bemutatása mellett a magyar levéltárvédelem eljövendő megszervezésének lehetőségeit, gyakorlati eszközeit óhajtjuk vizsgálódásunk tárgyává tenni. Jóllehet az egész kérdés súlypontja a dolog természeténél fogva a nemállami levéltárakra esik, figyelmünket majd az állami közigazgatás és jogszolgáltatás levéltárainak azon tömegeire is ki kell terjesztenünk, melyek ma nemcsak időlegesen nélkülözik a szakszerű levéltári kezelést, hanem ilyen számukra egyáltalában a jövőre sincs biztosítva s ezek folytán valósággal az elpusztulásra vannak ítélve.
