Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 153 1. A nem állami levéltárak között a káptalanok és konventek hiteleshelyi országos levéltárai, továbbá a vármegyei és városi levéltárak, a rendi korszak történelmének e gazdag forrásai voltak azok, melyek már a múltban, a rendiség korában tárgyát képezték az állami gondoskodásnak. A káptalanok és konventek hiteleshelyi levéltárainak (élesen megkülönböztetve ezeket a káptalanok és konventek saját, úgynevezett magán- vagy rendi levéltáraitól) fenntartására és a rendijük megóvására irányuló állami beavatkozás természetesen következik a hiteles helyeknek abból a szerepéből, melyet a jogéletben az állam — korszerű szóval: az ország — által reájuk ruházott hatósággal töltöttek be. Levéltáraik ilyen közhatósági ténykedéseik ügykezelési emlékeit s a közhitelességükben gyökerező bizalom alapján náluk letett családi iratokat őrizték, lényegében tehát állami, vagy amint akkor nevezik: „országos" levéltárak. A hiteleshelyi levéltárak irataihoz az országlakóknak felmérhetetlen jogi érdeke fűződött. A közhatósági jelleg tette szükségessé s a fontos érdekek indokolták meg, hogy ha valamely káptalan vagy konvent működése megszűnt vagy hiteleshelyi levéltára bizonytalan sorsnak nézett elébe, a levéltár további fenntartásának módjáról a király, sőt nem egyszer törvénnyel maga az országgyűlés intézkedett

2 s ugyancsak törvényt hoztak a jogtalan kezekbe került hiteleshelyi levéltári anyag visszaszerzésére is.

3 A hiteleshelyi levéltárak jobb kezelésó2 Az 1575. évi XVII. t.-cikkben a rombadőlt zalavári és kapornaki konventek jegyzőkönyveinek és pecsétjének őrzése a vasvári káptalanra bízatott, az 1578. évi XX. t.-cikkben pedig ennek a biztosabb Szombathelyre való áthelyezését rendelték el „ne . .. privilegia regnicolarum conservata, ea per hostes auferantur". — Az elpusztult csornai prépostság jegyzőkönyveit az 1647. évi CXXI. t.-cikk ugyancsak a vasvári káptalanba rendelte vitetni. A turóci konvent hiteleshelyi levéltára, melyet Ürményi Józsei, a m. kir. udvari kancellária tanácsosa rendetlen állapotban talált, 1780-ban királyi rendelettel vitetett át a besztercebányai káptalanba (Kanc., 2886—1780. Orsz. Ltár). A rendelet előírta az átadás, illetve átvétel formaságait s a levéltárnak száraz és biztos helyen való elhelyezését, rendbeszedését és rendbentartását, kötelezte továbbá a káptalant, hogy a legközelebbi országgyűlésig, minthogy ugyanis hiteles pecsétet csak az adhatott, az átvett levéltárból kiadványt a konvent pecsétje alatt készítsen. Az 1802. évi XV. t.-cikkel, miután a káptalan a levéltárat rendbeszedte, saját nevére hiteles pecsétet kapott. 3 Az 1578. évi XXI. t.-cikkben megparancsoltatott Révay (Mihály ?)nak, hogy a túróci konventnek kezén levő jegyzőkönyveit a pecséttel együtt az esztergomi káptalanba, Nagyszombaton tegye le. A beszolgáltatásról az 1618. évi LXXVI. t.-cikk nyugtatta Révay Pétert és test11*