Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Ila Bálint: Eperjes szabad királyi város levéltára. Archivum liberae, regiaque civitatis Eperjes. Írta és összeállította Iványi Béla. 1245–1526. (Acta litterarum ac scientiarum universitatis Hung. Francisco-Josephinae. Sectio Juridico-politica, II.) Szeged, 1931. / 141–143. o.

ISMERTETÉSEK 141 tént átírás helyett jobb lett volna inkább átíratlanul hagyni. Ezen szemelvényként összeállított megjegyzések olyan természetű hibákra mutattak rá, amilyenek a tapasztalás szerint az oklevéltárakba minden gondosság mellet is be szoktak csúszni. A kötet használhatóságát nem csökkentik, mert hiszen e külső természetű, vagyis a szerző saját szövegét inkább s csak elvétve a publikáció szövegét terhelő hibák, melyeket sejtésünk szerint a gyors munka rovására kell írni, esetenként bárki által könnyen korrigáihatók. Nem csökkentik a szerző jól megszolgált érdemét sem, melyet a szerző a név- és tárgymutatóval s a családi levéltár történetéből merített, bevezetésként közölt értekezésével is hathatósan növelt. DR. SZABÓ ISTVÁN. Eperjes szabad királyi város levéltára. (Archiv um liberae, regiaeque civitatis Eperjes.) 1245—1526. Irta és összeállította: Dr. Iványi Béla. Kiadja: Az egyetem ós a Rothermere-alap támogatásával A m. kir, Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete. Szeged, 1931. Szeged városi ny. és könyvkiadó r.-t., 240 1. 8°. (Acta litterarum ac scientiarum reg. universitatis Hung. FranciscoJosephinae. Sectio: Juridica-Politica. Tom. II.) Nagymultú városaink egész sora jutott a szerencsétlen békemű folytán idegen uralom alá, ahol most hevesen folyik a munka, hogy ezeket, magyar voltukból kiforgatva, történetileg és a tudomány eszközeivel is elorozzák tőlünk. Ez a sors lett osztályrésze Eperjesünknek is, leszakították az anyaország testéről. Most, hogy levéltára gazdag anyagát legalább a kezünkben levő kiadványban sikerült megmenteni, úgy érezzük, hogy a nemzeti integritás gondolata és a szellemi közösség folytonossága ezáltal nagy tápot nyert, . Ez az egyik szempont, ami miatt nagy örömmel kell a kötetet fogadnunk, a másik pedig az a körülmény, hogy városi levéltári publikációnk olyan kicsiny sora egy ilyen jelentős kiadvánnyal szaporodott. Mert, habár az utóbbi időben már többször hangoztatták, most újra rá kell mutatnunk, hogy városaink történetét, országos szerepét, kereskedelmi helyzetét stb. csupán Zsigmond koráig ismerjük részletesebben, az utána következő korszak meglehetősen kidolgozatlan. Ennek oka pedig elsősorban bizonyára az, hogy nagy oklevélpublikációink az Anjouk koránál tovább nem jutottak, helyi levéltáraink pedig nem hogy nagyrészben nincsenek kiadva, hanem rendszerint elhanyagolt állapotban van-