Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Lukcsics Pál: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. XII. köt. (Az I–XI. kötet pótkötete.) Budapest, 1931. / 137–141. o.

138 ISMERTETÉSEK kötetben nem is közölhette, mivel megállapítása szerint az ilyen oklevelek közül a budai vonatkozásúak maguk külön kötetet töltenének meg. Minthogy az eseményértékelés szempontjából közömbös az, hogy eredeti vagy átírt oklevél szól-e róla, a fenti megokolásból újabb kötetek kiadásának anyagi akadályaira való utalást olvasunk ki. Kívánatos volna ez akadályok mielőbbi elhárítása, hogy legalább azon átírt oklevelek kiadásával, melyek eredetiben vagy középkori átiratban nem voltak közölhetők, az oklevéltár valóban teljessé legyen. A kötet pótlék-jellegéből következik a közrebocsátott adatok törmelékszerűsége. Ennek folytán meddő kísérlet volna azokat egységes jellemzés keretébe összefoglalni. Néhány illusztráló megjegyzésünkkel csupán egyes általánosabb szempontok és szembetűnőbb mozzanatok kiemelésére óhajtunk szorítkozni. A kötet anyaga eredeténél fogva elsősorban a családtörténetírás forrásául szolgálhat, de a történetírást, más területein is értékes forrástöbblethez juttatja. A társadalomés gazdaságtörténetírás szempontjából különösen a jobbágyság társadalmi és gazdasági viszonyaira vonatkozó s e korra még elég fogyatékos ismereteinket gyarapító adatok vonják magukra a figyelmet. A többrendbeli kárösszeírások (130,201, 232, 241. 1.) a jobbágygazdaságok meglepően jól fundált voltára, jelentékeny élő és holt felszerelésére, az adójegyzékek (218, 287, 318. 1.) és az 1521. évi kisvárdiai urbárium a jobbágygazdálkodásra nehezedő terhekre s a jobbágy és földesúr viszonyára vetnek világot. A tehetős és tőkésedo jobbágyságban már ekkor felismerhetők a következő századokban egyéb okok folytán tömörülő mezővárosok vagyonos gazdarétegének nyomai. Ez a jobbágyság még nem volt röghöz kötött s mozgási szabadságával gyakran élt is. Kárt szenvedvén ura más jobbágyaitól, kárpótlást kért urától, különben — mondván — birtokain nem maradhat meg (85. 1.). Sok település ilyén körülmények folytán sorvadhatott el már a török becsapásai előtt. Zseliz község elöljárósága is 1427-ben földesura előtt a súlyos adókkal és a terhes földesúri rendelkezésekkel okolja meg a község elnéptelenedését (123,124.1.). ,' A perjog és egyházjog történetére szintén jellegzetes adatok emelhetők ki a kötetből. Amarra példa lehet az írásban beküldött tanúvallomás (301. 1.), a bírói illetékesség megállapítása konkrét esetben (164. 1.), a bírság bíróságot illető részének királyi kegyből való elengedése (118, 154. 1.)