Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Dőry Ferenc: A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. II/1. 1527–1564 július. Budapest, 1930. / 135–136. o.

ISMERTETÉSEK 135 A Pécz nemzetség' Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. II. 1. 1527—1564 július. — Budapest, 1930. Franklin-társ. kny. 4°, 173 I. örömmel, de másrészt bizonyos szomorúsággal vettük kézhez az Apponyi-oklevéltár II. kötetének első felét. Örömmel azért, mert már nem számítottunk rá, hogy megjelenjen. Tudomásunk volt ugyan róla, hogy az I. kötet megjelenése (1906) után mindjárt a második is munkába vétetett, s több ívét készen kinyomva is láttuk, de tudtuk azt is, hogy a szerkesztő, dr. Kammerer Ernő hosszas betegsége, majd halála miatt a kiadás megakadt; azóta pedig megnehezültek az idők és elhunyt maga az oklevéltár lelkes mecénása, gróf Apponyi Sándor is. Örvendetes meglepetés volt tehát számunkra, hogy özvegye, az azóta szintén megboldogult Esterházy Alexandra grófnő legalább a már kész íveket az enyészettől

1 megmenteni s a történettudomány használatára átadni óhajtván, azokat egybefüzette és félkötet gyanánt közrebocsátotta. Viszont szomorúságot vált ki belőlünk az a tudat, hogy ennek a félkötetnek sohasem lesz befejezése, s mint annyi egyéb oklevéltárunk, az Apponyi-családé is csonka marad. Tartalmát tekintve e félkötet I. Ferdinánd király korát öleli fel. A közölt 61 db irat kevés kivétellel az Apponyi s a vele összeköttetésben levő több más családot illető. magán- és perjogi oklevél. Több darab közülök nemcsak család- és helytörténeti, hanem jogtörténeti szempontból is igen érdekes, kimagasló történelmi jelentőségű oklevél azonban nincs köztük, úgyhogy jó részüket elegendő lett volna csak regesztában vagy bővebb kivonatban közölni, amint azt különben a szerkesztő meg is tette, midőn egyes oklevelek után a velük összefüggő vagy tartalmilag hasonló okleveleket nem külön, teljes szövegben, hanem csak jegyzetben, hoszszabb-rövidebb kivonat alakjában adta közre. Oklevélpublikációnknál különben általában, nemcsak az újkori, hanem a középkori okleveleknél is —• legalább a XIV. század közepétől kezdve — célszerű volna áttérni arra a rendszerre, hogy csak a tartalom vagy a forma tekintetében fontos okleveleket közöljük teljes szövegükben, a többieknél pedig elégedjünk meg regesztával vagy megfelelő kivonattal. A teljes szövegközlés ugyanis szükségképen okIe-> vélpublikációnk ügyének csődjéhez vezet. Okleveleink száma és gyakran terjedelme is a XIV. század derekától kezdve az előző korszakhoz képest oly nagy arányokban növekszik, hogy teljes szövegű, általános \Godex diplomaticus kiadása