Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Váczy Péter: A bakonybéli összeírás kora és hitelessége / 314–331. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 327 A bakonybéli összeírás, mint a XII. század elejéről származó oklevél, tökéletesen beleillik a XII. század okleveleinek sorába. Ez a körülmény hitelességét még inkább támogatja. Már előbb láttuk ,hogy a palaeographiai vizsgálat is erre az eredményre jutott. Tartalmát, formáját egyaránt tekintetbe véve, benne egyetlen egy adatot sem találunk, mely a XII. század közepéről kivezetne. Sőt egyes kifejezései a XI. század okleveleinek stílusára emlékeztetnek. A XII. században már általánosan használt curia regis helyett „testimonio regié curtis primatum" áll a bakonybéli oklevélben.

22 A határ kijelölésénél a marchia szót alkalmazza, akárcsak a szászdi apátság alapítólevele.

23 Az oklevél a monostor népeinek legelőkelőbbjeit, akik főleg lovas szolgálatot végeznek, a régies equites névvel különbözteti meg az alsóbb rétegtől. A tihanyi és az 1067 körüli szászdi alapítólevél is így ismeri őket.

24 Hogy az equites még alsóbbrendű földmívelő szolgálatra is kötelesek, ez az adat koraiságat árulja el. A királybírák II. Béla koráig szerepelnek, III. Béla alatt már bilochus a nevük.

23 Oklevelünk két judex regis nevét jegyzi fel. Egy helyen összeírásunk az oklevelet a szokásos carta, privilégium helyett a decretum szóval jelöli meg, miként teszi azt a tihanyi alapítólevél és a somogyvári oklevél.

26 A legtöbb esetben természetszerűleg meg kell elégednünk egy kifejezés vagy intézmény korszerűségének a kimutatásával. Nem minden elnevezés története záródik le a XI. századdal vagy a XII. első felében. Sokan bizonyára azt hinnék, hogy az oklevélben található szláv eredetű pristaldus 22 A curtis szó a pannonhalmi alapítólevélben (Pann. rendt. I, 589). A curia regalis már a tihanyi alapítólevélben előfordul (Pann. rendt. X, 495). Továbbá: 1111: Kálmán kir. oki. 24, II. István oki. 8. 23 1067: Wenzel, Codex I, 24. 24 1067: Wenzel, Codex I, 24, 1055: Pann. rendt. X, 493. Utoljára 1181: Szentpétery, i. m. 44, de már a iobagio kifejezés mellett és ugyanígy a tihanyi megerősítésben 1211: Pann. rendt. X, 513. Később a iobagio lesz általános 1116—1131: Pann. rendt. I, 595, 1163: Smiciklas, Codex II, 97, 1171: Fejér, Codex IX/7. 632, 1171: Sopronm. oki. I, 3, 1172: Pann. rendt. I, 605 stb. 25 1055: Pann. rendt. X, 495, 1075: Mon. Strig. I, 58, 1083-95: Pann. rendt. I, 591, 1111: Kálmán kir. oki. 42, 1116—1131: II. István oki. 8, 18, 1131?: Pann. rendt. VIII, 272, 1141—40: M. Könyvsz. 1893, 14. Az első adatok a bilochusokra 1183: Wenzel, XI, 47, 1206: Mon. Strig. I, 184. 26 1055: Pan. rendt. X, 494, 1091: Fejér, Codex I, 471, 1156 kor.' Sopronm. oki. I, 2. Levéltári Közlemények. 22