Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Annales d'Histoire Économique et Sociale. 1–2. année (1929–1930) / 290–293. o.

ISMERTETÉSEK 291 ság-, illetőleg művelődéstörténetének megbecsülhetetlen értékű gazdag forrása lesz. Sőt a Business Historicai Society, úgy látszik, Európára is kiterjeszti érdeklődését. Amint Marc Bloch az 1. évfolyam 3. számában s a 2. évfolyam 1. számában „De Florence à Bost&n: les vicissitudes d'un fonds d'archives commerciales^ és „Encore des archives italiennes à Boston" cím alatt beszámol, a Graduate School of Business Administration bostoni könyvtára, illetőleg annak levéltári gyűjteménye 1928ban és 1929-ben igen becses XV—

XVIII, századi gazdaságtörténeti vonatkozású olasz iratanyag birtokába jutott, közte a Mediciek kereskedő- és bankházának mintegy 150 kötetet s a Barberiniek 87 kötetet kitevő számadáskönyveivel. Ez az eleven, tárgykörének minden aktuális jelenségét, problémáját élénk figyelemmel kísérő folyóirat azonban nem elégszik meg azzal, hogy tengeren túl történt eredményeket regisztráljon. Reagálva arra az újabban Európában is mind erősebbé váló mozgalomra, mely a modern történetszemléletnek megfelelően az állami lét, a társadalom politikai létezésének emlékei mellett az emberi közösségek egyéb életmegnyilvánulásaira vonatkozó dokumentumok sorsát iş fokozódó figyelemmel kíséri, az Annales 2. évfolyamának 1. számában Lucien Febvre, az egyik szerkesztő, „Les archives privées et l'histoire" címmel ankétet nyit meg a magán gazdasági iratanyag sorsának igen időszerű kérdése számára. — Febvre bevezető szavai után az ankét első cikkét Charles Schmidt, kiváló levéltári szakember írja. Rámutatván; arra, hogy amióta a nagyipar, nagykereskedelem s a bankok kifejlődésével a modern gazdasági életnek a társadalom egészét minden vonatkozásában érintő szövevénye kialakult, a hatóságok iratai nem elegendők többé az emberi élet valóságos képének rekonstruálására, hangsúlyozza, hogy az eddigi, hatósági levéltárak mellett — a „levéltár" fogalom kitágításával —• meg kell teremteni a levéltárnak egy új típusát, mely a gazdasági vonatkozású s nem hivataloktól eredő iratanyagról gondoskodik: minden nagyobb ipari, kereskedelmi, közlekedési stb vállalatnak levéltárat kell létesítenie. Ezek organizálására Schmidt rövid programmot is ad, mely azonban lényegében csupán általános elveket tartalmaz, így a tervszerűtlen; selejtezések s az anyagnak meg nem felelő helyiségekben való rendetlen felhalmozása — ezen, úgy látszik, Franciaországban is igen gyakori súlyos hibák — elkerülésére kívánja, hogy az üzemekben minden irat sorsa előre