Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Annales d'Histoire Économique et Sociale. 1–2. année (1929–1930) / 290–293. o.

292 ISMERTETÉSEK pontosan mégha táró ztassék s az állandóan megőrzendőknek kijelölt iratok — tehát az irattáraktól elválasztandó tulajdonkénem levéltári anyag — speciálisan levéltári célra készült épületekben helyeztessenek el s különleges szakiskolában kiképzett személyzet kezelésére bízassanak. A megszervezendő gazdasági magán levéltárakat — melyeket különben idővel a hatósági levéltárakba akar beolvasztani — Schmidt természetesen hozzáférhetőkké akarja tenni a tudományos kutatás számára is. — Végül, buzdításként, a szóbanforgó kórdósben Európa egyes államaiban (Svájcban, Belgiumban, Hollandiában, Angliában és Németországban;) eddig történt Kezdeményezésekre hivatkozik. A fenti cikkel megkezdett ankét második közleménye^ ként Henri Häuser professzor ír a hágai gazdaságtörténeti levéltárról („Les archives d'histoire éconornique de la Haye"; 2. évf. 4. szám). E levéltárat — mely a holland hatósági levéltárak mellett a németalföldi gazdaságtörténelem igen gazdag kincsesbányája — egy, a legnagyobb holland városok kereskedőiből szervezett (s bizonyos fokig a Business Historical Societyhez hasonló) komité teremtette meg s tartja fenn (állami támogatással). A gyűjtemény régi része kereskedelmi társulatok árlajstromait, pénzváltási árfolyam-jegyzékeket, hajólistákat, hajdani biztosítóvállalatok iratait s az Oostlndische Compagnie dokumentumait tartalmazza. Ehhez a XVI—

XIX. századi anyaghoz járul a gyűjtemény modern rásze: mai üzleti vállalatok iratai, számadáskönyvei, levelezései, mérlegei stb. — Cikkének befejezéseként különben Häuser a hágai példa követését, hasonló intézmények létesítését ajánlja, bár a magán gazdasági levéltárak ügyét Franciaországban, úgy látszik, meglehetősen reménytelennek látja. Szerinte a francia vidéki üzletembereket nem igen lehetne nagyobb számban megnyerni egy ilyen, elsősorban tudományos jelentőségű vállalkozás számára, azok egyébként sem volnának hajlandók irataikról egy tőlük messze fekvő levéltár kedvéért lemondani, de főleg az üzleti titok féltékeny őrzése miatt nem engednék át irattáraiknak akár a legrégibb részét sem egy nyilvános közgyűjtemény számára.

1 1 Az Annales több cikkében is találunk említést arról, hogy a francia vállalatok sokkal gondosabban őrzik üzleti titkaikat, mint ahogyan ez más államokban szokás. Ez a sokszor túlzott féltékenység nemcsak a gazdasági levéltárak létrejöttét hátráltatja, de a gazdaságtörténeti kutatást is igen megnehezíti Franciaországban.