Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Pest vármegye levéltárának rendezése / 271–284. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 273 totta a kissé felületes főjegyzőt, mert elhanyagolta a gondjaira bízott levéltárat.

2 A legfelsőbb helyen megindított és a kormányszékek által állandóan ébrentartott ellenőrzés alatt a vármegyék kettőzött gondot fordítottak a levéltárukra. Minthogy a főjegyző számos egyéb elfoglaltsága mellett nem törődhetett már annyit a levéltárral, a vármegyék megszervezték a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben a külön levéltárnoki tisztséget. A közigazgatási ügyimenet nagyobbodásával szaporodtak az iratok; újabb helyiségre volt szükség. Az új tisztviselőnek, a levéltárnoknak is kellett irodahelyiség. A XVIII. század végén és a XIX. századi elején meginduló általános székházépítés, szókházbővítés indoka mindig és mindenütt a levéltár volt. Ez lett *a vármegyék gondoskodásának legfőbb tárgya. Nincs az a vármegyei felirat a helytartótanácshoz, amelyben ne hangoztatná a vármegye Universitása, hogy a levéltára az ő legnagyobb kincse. „Thesaurus comitatus", mondja Borsod vármeye (1786). „Archívum velut Thesaurus noster", mondja Nógrád vármegye (1796). „Archívum unicus publicus Thesaurus", mondja Szepes vármegye (1806). „Pretiosissimus Thesaurus noster" (Liptóvm. 1811). „Megyénkbeli Leveles Tárháza, mint Megyénk legfőbb kintse" (Pest vm. 1811). „Pretiosissimus Thesaurus noster" (Torna vm. 1813). „Nemes Megyének Leveles Tára, úgy mint Főkintse" (Baranya vm. 1828). „Megyénknek a legkésőbb maradókra nézve is legnagyobb kintse" (Zemplén vm. 1832). „A Megye Leveles Tára, mint a Megye legfőbb kintse" (Zemplén vm. 1846) stb. De nemcsak újabb, bővebb, tűzmentesebb helyiségekről törtónt országszerte gondoskodás. Egyik-másik vármegye szeretetét ós különös gondját a levéltára iránt azzal is kimutatta, hogy díszes, drága, faragott, nehéz bútorokkal, szekrényekkel látta el azt. Ennek a különös gondoskodásnak köszönhették Bereg (1782), Sáros (1809), Sopron (1832) vármegyék levéltárai a még máig is megcsodált szép bútorzatukat és szekrényeiket. A nagy gondoskodás, buzgalom és szeretet a levéltára iránt ott élt minden vármegye szívóben egészen a XIX. század közepéig. Ebben az időben folyt országszerte az a nagy rendezés, lajstromozás, belső munka, amely a levéltárak történelmi anyagának mai, ránk maradt képét eredményezte. Nagy költséggel járt e munka; de nem volt vármegye, amely e költséget a „kincsétől" sajnálta vagy megtagadta volna. 2 Orsz. Lev. Kanc. oszt. 1783: 1361; 1784: 11517. sz.