Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Miklós Ödön: A magyarországi ref. egyház levéltárügye / 265–271. o.

268 KISEBB KÖZLEMÉNYEK keletű is egyházkormányzati működésük.

3 Általuk végzett legfontosabb ténykedés különben, aminek köszönhetik is voltaképen jogi formájuk kialakulását, az egyházközségek vizitációja volt. Az olykor egész országrészekre kiterjedő szuperintendencia nehézkes zsinati rendszerével csak a püspöke útján vizitácionális tevékenységet nem fejthetett ki, azért állítottak már igen korán segítségére egyeseket, akik ezt nevében és helyette végezték. Ezekről a vizitációkról egyházközségenkint nem túlságos részletes, mindazonáltal sokszor számos kérdésre kiterjedő jegyzőkönyvek vétettek fel, ami azok állapotának eléggé hű tükre. A XVII. században különben annyira kialakult az egyházmegyék munkaköre, hogy rendszeresen tartottak egyházmegyei gyűléseket (a XVI. századból is vannak erre adataink), vagyis eme egyházhatósági szervek részéről is a rendszeres jegyzőkönyveknek szükségét mihamar kellett érezni. Történtek intézkedések továbbá abban az irányban, hogy a házassági bíráskodás terén is tehermentesítsék a szuperintendenciákat, úgyhogy később ilyen irányban is működtek. Egyszóval a történetírásnak hasonlóan jelentős forrásai lehetnének ezek az egyházmegyei levéltárak, ha anyagukat kellően megőrizték volna. Sajnos, azonban a régi anyag szempontjából hasonló az eset itt is, mint a kerületeknél. Pedig a számuk ezekét többszörösen felülmúlja s így aránylag nagyobb anyag maradhatott volna itt meg. Azonban kétségtelen, hogy az elkallódás veszélye ezeknél a szervezeteknél még fokozottabban érvényesülhetett, mert az espereseknek, akik körülbelül őrizték e levéltárakat, még kevésbbé voltak állandó székhelyei mint a püspököknek. Különösen családtörténeti szempontból fontos szerepük lenne az egyházközségi levéltáraknak is. A keresztelósi és más anyakönyveket hazai egyházunkban okvetlen korán rendszeresítették, mert pl. az 1576-i hercegszöllősi zsinat 23. kánona megszabja, hogy „minden prédikátornak könyve legyen, akiben a megkeresztelt gyermekeknek nevüket és esztendejüket felírja". Ezekből az anyakönyvekből azonban az itt szóbanforgó területen sem nagyon maradt meg valami, egyebütt sem igen akadnak, tudtommal, a XVII. századnál 3 Felmerül itt-ott az a nézet, hogy az egyházmegyék fennállása voltaképen régibb s alkalmilag ezek szervezkedtek volna kerületekké. A prot. «egyházi szervezetek hazai kialakulásának behatóbb tanulmányozása azonban mást mutat. A refomáció idején kétségkívül fellépő partiális szervezkedéseket semmiesetre sem lehet a későbbi egyházmegyék működésével azonosítani s így velük kapcsolatba hozni.