Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Miklós Ödön: A magyarországi ref. egyház levéltárügye / 265–271. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 269 korábbiak. A vallásüldözések korában százszámra semmisültek meg ref. gyülekezetek s egyúttal különösen a helyi történetírás nagy kárára hasonló sors érte levéltáraikat is. Pedig ezek segítségével a régi Magyarországnak pl. nemzetiségi térképét is jól meg lehetne rajzolni, mert tudvalevő, hogy a ref. protestantizmus majdnem kizárólag a magyarság körében terjedt el. Különösen» hódoltsági területen más segédeszközökkel ma is megállapítható, hogy a ref. gyülekezet magyar lakosságot is jelentett, azonban a XVIII. században elűzetve, helyükre másvallású és nemzetiségű, lakosok telepítettek. Egyszóval kétségtelen annyi, hogy a ref. egyházi szervezetek levéltárai a tudományos kutatás szempontjából rendkívül értékes adalékokat nyújthatnak, amiből világos, hogy a ma még meglévő anyag módszeres megőrzése igen fontos levéltári kérdés. Nem mondható ugyan az, hogy az egyházi hatóságok nem fektettek volna súlyt megőrzésükre. Történtek intézkedések erre már a régi időkben is, a vallásüldözések tanulságai pedig jogi helyzetük megóvása szempontjából az iratok megőrzését széles körökben gyakorlati szükséggé is tették. Nem egy kerület, s nem egy egyházmegye, különösen ez idők óta, rendszeresen is kezelte levéltárát, sőt niem egyszer leltározta is. Sok történt e téren a nagy debreceni pap, id. Révész Imre, kezdeményezésére, aki a maga korában szakszerű elméleti és gyakorlati hozzáértéssel nyúlt ehhez a kérdéshez is. Azonban, mielőtt fejtegetéseinkben továbbmennénk, meg kell állnunk ama megállapításunk mellett, hogy a kerületi ós más levéltárainkban ma előforduló XVI. és XVII. századbeli anyagot nagy általánosságban nem tekinthetjük ú. n. régi levéltárnak. Amennyire idegenszerű is ez a kijelentés, így mereven felállítva, annyira indokolt is. Egyházi levéltárnak a szokásos meghatározások alapján csak abból az anyagból álló gyűjteményt tarthatjuk, amely valamely egyházi hatóság, testület vagy személy hivatalos feljegyzéseit és intézkedéseit, tehát ügykörének adminisztrációját tartalmazza. Nem tekinthetjük azonban ilyennek azokat a rendszertelen és sokszor magántermészetű iratokat vagy feljegyzéseket, amelyek ugyan talán, neves egyházi személyektől származnak s esetleg egyházi vonatkozásúak is, azonban világosan mutatják nem ^hivatalos jellegüket. Kétségtelen, hogy ezen a ponton a határok néha elmosódnak. Levéltár