Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Pleidell Ambrus: Gazdasági levéltárak / 182–189. o.

186 DR. PLEIDELL AMBRUS Az utóbbiról azonban, a megtartott vagy véletlenül megmaradt leltárak alapján, szomorúan állapíthattuk; meg, hogy olyan gazdag mezőgazdasági levéltárat vesztettünk el benne, amilyen talán nincs is több Magyarországon. A többízben rendezett ós sokáig gondozott levéltár, a gazdasági adminisztrációra vonatkozó iratok mellett, a gazdasági provizorok ós tisztek elszámolásainak ós tizedijegyzékeknek a XVII. század elejétől egészen a XIX. század huszas éveiig tartó, majdnem hiánytalan sorozataival, több vármegyére kiterjedő földterület gazdasági életének dokumentumait őrizte s így a levéltár pusztulása azt jelenti, hogy Csonka-Magyarország egy tekintélyes része mezőgazdaságának története megíratlan marad. A kárt főleg akkor tudjuk megbecsülni, ha meggondoljuk, hogy a modern közlekedési és szállítási viszonyok előtt a mezőgazdaság helyzete az egyes helyeken más és más volt, ha tehát egyes vidékek mezőgazdasági életére rendelkezünk is adatokkal ós megállapításokkal, azokból azokra a területekre, amelyekre vonatkozólag adataink nincsenek, következtetést vonni nem lehet.

10 Egyébként e két, illetve a debrecenivel együtt három levéltáréhoz hasonló sors érheti ez ideig még megőrzött Öszszes gazdasági levéltárainkat. Nem azért, mintha nálunk az emberek a történelmi értékek pusztításában és megsemmisítésében örömüket lelnék, — hiszen a két mezőgazdasági levéltár tulajdonosa bizonyára biztosította volna azok fennmaradását, ha csak sejtették volna is, hogy azoknak valamilyen értékük van —, hanem éppen azért, mert az ilyen levéltárak birtokosai és rendszerint kezelői is, mivel egyébként hozzá nem értenek és senki nem figyelmeztette őket, a birtokjogi szempontból immár használhatatlan „régi iratokat" feleslegesen helyet foglaló lomnak tekintik és — legjobb esetben az „érdekes" iratok kihúzgálása után — el fogják égetni, mihelyt az illető helyiségre más célból szükségük lesz. Nehezen lehet megérteni ilyen körülmények között, hogy a kutató előtt köztudomásúlag a világi és egyházi magánlevéltárak — csekély kivétellel — egyaránt zárva vannak, úgyhogy a gazdaságtörténetnek — Magyarország agrárállam lóvén — hozzánk legközelebb eső ága, a mezőgazdaságtörténet máig sem tudott nálunk gyökeret verni, annak dacára, hogy 1894-től külön folyóirat állott rendelkezésére. Ez okozhatta azt a visszásságot is, hogy pl.a Magyar Gazd&ságtörté*• V. ö. Dománovezky Sándornak a „Tanulmányok á magyar mezőgazdaság történetéhez", első kötetéhez írt előszavát.