Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szalai Béla: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi Ţării-Romăneşti. Volumul I. Acte şi scrisori. 1527–1572. Publicate de: Andrei Veress. (Erdély, Moldva és Havasalföld történetére vonatkozó okmányok. I. k. Iratok és levelek) Bucureşti, 1929. / 139–144. o.

ISMERTETÉSEK 141 hogy a 4. sz. irat itt 14 sor, Veress Endre: Akták és levelek stb.-ben 5 sor (126. sz., 169. old.). A mostani közlés tehát teljesebb az utóbbinál, azonban ugyanezen okmánynak van egy régibb és mégis jobb és teljesebb kiadása az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskundeban,

3 ahol közel négy oldal. A 7. sz. irat szintén nem kiadatlan, ugyancsak Veressnél jelent meg (i. m. 190. 1. és a Vereins archívban, 26. k. 656. 1.). A 12. sz. irat itt 18 sor, teljes terjedelmében kiadva a Vereinsarchivban (i. h. 248—250. 1.) három lapra terjed. Tehát a megelőző kiadások teljesebbek; hogy pontosabbak és megbízhatóbbak, azt később mutatjuk ki. Veress bevezetésében szintén elmondja a kiadvány történetét, beszámol tanulmányairól, rendszeres levéltári kutatásairól, amelyeket 38 éve végez Magyarország, Ausztria, Németország, Olaszország, Lengyelország, Csehország, Oroszország ós Oláhország levéltáraiban; felsorolja eddigi kiadványait is.

4 Előadja kiadói elveit: az 1895. évi frankfurti törtónészkongresszus szabályait fogadja el — de használatában nem következetes. A magyarnyelvű szövegeket a Magyar Tört. Társ. forráskiadási szabályzata szerint közli. A kötet 395 iratot tartalmaz, legtöbbet a bécsi Staatsés Hofkammerarchivból, igen sokat a velencei levéltárból (bő anyagot szolgáltatnak a követ jelentések); feltűnően sokat közöl egy közelebbről meg nem nevezett „Magyarországi magángyűjteményből" (talán a kiadóé?), néhányat erdélyi levéltárakból (Beszterce, Brassó, Kolozsvár, Nagyszeben, Szászsebes), a vatikáni levéltárból, egyet-kettőt Lemberg, Milánó, Modena és Simancasból; oláhországi levéltárakból azonban nincs egy darabja sem. Amint nincs oláh levéltárból, éppúgy nincs oláhnyelvű sem a kiadványok között. Amint a török basáknak magyar diákjaik voltak, úgy volt az oláh vajdáknál is, akik maguk írni sem tudtak (lásd 270. 1. 1568. V. 18. István vajda pl.). A vajdák magyar diákjai uruk nevében magyar leveleket is írtak (Mircea 1553. V. 19. 133. 1. és István vajda lásd fent). Névszerint ismerjük Radu vajda titkárját: Szenttamási Szalánczy Jánost. (1529. IX. 13. 5. 1.) 3 N. F. 26. Bd. 267—271 1.: Fr. Schuller: Urkundliche Beiträge zur Geschichte Siebenbürgens von der Schlacht bei Mohács bis zum Frieden von Grosswardein. 4 Az „Akták és levelek..." (Font, Ber. Transylv. IV.)-ről Veress azt állítja, hogy oláh előszóval (si prefa^a romána) jelent meg. Több példányát láttuk az idézett munkának, de az oláh előszót egyikben sem találtuk.