Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szalai Béla: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi Ţării-Romăneşti. Volumul I. Acte şi scrisori. 1527–1572. Publicate de: Andrei Veress. (Erdély, Moldva és Havasalföld történetére vonatkozó okmányok. I. k. Iratok és levelek) Bucureşti, 1929. / 139–144. o.

142 ISMERTETÉSEK Az 1527. évvel kezdődik a kötet, amikor Ferdinánd szorosabb összeköttetést keres az oláh vajdaságokkal. Az első közölt okmány követi utasítás: „ ... quod ipsum wayvodam in partes nostras trahant, ... ut maiori successu obtinere possit, promittet talibus dominis (t. i. potioribus) unum aut duo millia florenorum Rhenensium, quos eis, negotio bene confecto postea solvi faciemus." (2. 1.) Nemcsak elfogadták, hanem közvetítették is a pénzt: „... ad meas manus percepi florenos mille aureos hungaricales, quos ego ... ad Myrcza wayvodam ductos, illi ad manus tradidi, atque ipsa wayvoda aureos illos, mei in praesentia, ad Manus Halii chauzi, ad portám Imperatoris ... perferendos tradidit.'' (1554. I. 20. Geréb Gáspár nyugtája, 140. 1.) Ferdinánd mint magyar király akar hatni az oláh vajdákra. Már meglazult az a szorosabb viszony, ami azelőtt állott fenn Magyarország és az oláh vajdaságok között, s amiről a következőket olvashatjuk épp Veress Endre idézett régebbi publikációjában: „Mátyás kir. és utódai, II. Ulászló és II. Lajos Moldváról és Havasalföldéről mint Magyarországhoz tartozó országokról emlékeznek meg okleveleikben és vajdáikat érdemük szerint ültetik trónra, vagy taszítják le róla, ha őket büntetni akarják. Maguk a vajdák is többször kijelentik, hogy országuk Magyarország egyik tagja, ők pedig adófizetői a magyar királyoknak."

5 Az anyaország meghasonlása, a török terjeszkedése megkönnyítette a kapcsolat szétszakadását; noha még élt az alárendeltség tudata, de gyakorlati jelentőség nélkül. Sándor moldvai vajda követe által hűségesküt tesz Ferdinándnak, mint magyar királynak „quod praefatus dominus meus Wayvoda Moldaviensis íidelis Maiestatis Regiae érit, omnemque obedientiam, servitia alia, quae ad constantiam eam pertinent servitorem et subditum instar praecessorum suorum, Maiestati Suae exhibebit". — (1541. 22. I.) — De nem ért sokat az eskü, Verancsics mondja Petra Raresről, e kor sokat szereplő vajdájáról: „alia est stantis, alia est sedentis sententia". Kötetünkben is találunk hasonló jellemzést: „ . .. titkon kellyene cselekedni, mert meghiggyjék, hogy kégyót viselnek keblekben; jelesül az két oláh vajdátul igen Őrizzék magokat, mert el vesztitek az országot. Mindent akarnak ezek érteni, és annan is kémlik űket, az honnan ingyen sem vélnék" — írja Konstantinápolyból egy ismeretlen magyar követ. (1548. XI. 4. — 40.1.) Nemcsak az ismeretlen magyar, 3 Akták és levelek. (Font. Rer. Trans. IV.) V. 1.