Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Siemienski József: A lengyel állami levéltárak: általános vázlat / 1–29. o.

12 DR. SIEMIENSKI JÓZSEF keresztes lovagoktól megszerezték (ezek 1308-ban tették rá kezüket), de különösen az utolsó három évszázadban, Lengyelország főkikötője volt. Thorn város levéltárában — a városi ügyiratokon kívül — az úgynevezett Tabularium terrarum Prussiae-t, a porosz rendeknek annak idején itt letétbe helyezett okmányait is őrzik: ezek azonban kezdetben sem voltak teljesek és most még kevésbbé. * Mindezek az idegen archívumokban őrzött levéltárak (dépöts) és lengyel állagok (fonds) nem voltak megfelelően elhelyezve. Egyedül Galíciában részesültek a lengyel levéltárak aránylag kielégítő gondozásban. Lembergben az országrészi és grodi könyveket még az osztrák kormányzás alatt látták el mutatókkal, — attól az időtől kezdve pedig, amikor a galíciai önkormányzat hatáskörébe kerültek, élükre lengyelek, rendszerint egyetemi tanárok jutottak. Ennek következtében dicsekedhetik a lembergi levéltár az Akta grodzkie i ziemskie z czasów Rzeczypospolitej Polskiej (sztarosztai és országrészi okmányok a Lengyel Köztársaság idejéből) című kiadványsorozattal,

14 míg a krakói levéltár a Kutrzeba dr. tanár által készített és kinyomatott minta-katalógusával tűnik ki. Az Oroszországba szállított iratanyag, amelyet különféle gyűjtemények egyes iratcsoportjaiba osztottak be és apróztak szét, levéltári szempontból egyáltalában; nem volt feldolgozva. Szerencsére néhány lengyelnek sikerült hozzáférnie a gyűjteményekhez s nekik köszönhető, hogy van egykét nyomtatott leltárjegyzékünk róluk, habár olyan rendben, amilyenben az iratokat találták. Így Danilowicz, a litván Libri Legationum egyikének mellékletéül, kiadta az 1796. évi átadási-átvételi jegyzőkönyveket, Ptaszycki, a lengyel állami levéltárak mai főigazgatója, a litván Metryka 1887. évi állapot szerinti inventáriumát, Prochaska lembergi levéltári őr pedig az Archiwum Carstwa Polskago külügyi iratainak összesítő inventárát adta ki, s végül Riabinin, ma lublini levéltári őr, részletes katalógus készítéséhez fogott, ugyanezen gyűjtemény belügyet érintő iratairól. A Varsói Fejedelemség és a Lengyel Királyság levéltáraiban szorgalmas munka folyt, ám azok a levéltárnokok a XIX. században egész Európában ismert típusú levéltárnokok voltak, akik az akkori módszer szerint „rendezték" 14 1868—1911. 21 kötet, nemrég újból felújították a kiadványokat.