Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.
6 DR. IVÁNYI BÉLA kat, brevéket, a renden kívül álló világiakkal, különösen hatóságokkal folytatott leveleket stb., stb. valahol meg kellett őrizni, hiszen a határozatokra, bullákra, az intézkedések végrehajtásának bizonyságaira, jelentésekre, esetleg hivatkozni kellett, azoknak tartalmát ismerni kellett, így tehát már a XIII. században adva volt a rend központi levéltára megalakulásának lehetősége, s a fenti oklevélkategóriákkal kapcsolatban lassan-lassan összegyülemlett a keletkezőfélben levő levéltár anyaga. Az így kialakulni kezdő rendi anyalevéltár a XIII. század második felében valószínűleg a Santa Sabina melletti Savelli-palotában, mint központi rendházban lehetett elhelyezve mindaddig, míg a rend a Santa Maria Sopra Minervatemplom melletti rendházát el nem foglalta s ez a rend központi székháza nem lett. Természetesen nem tudjuk ma már pontosan megmondani a rendi levéltár keletkezésének kezdőpontját, azonban nyilvánvaló, hogy a XIII. század végén, a XIV. század elején már egy levéltárnyi anyagnak együtt kellett lenni, de a legrégibb anyag az idők folyamán elpusztult, úgyhogy a központi levéltár egykori XIII. századi, de sőt XIV. századi darabjaiból is ma már alig van valami. A levéltár állagának egy kisebb része visszanyúlik ugyan a XV. századra, azonban az összefüggőbb levéltári gyűjtemények inkább a XVI— XVII. századdal kezdődnek, akkor, amidőn már nemcsak a rend központjának, hanem egyes provinciáknak, kongregációknak, sőt konventeknek is volt levéltáruk. Az 1592. évi velencei generális káptalan elrendeli például, hogy a rendtagok perei (processus) akár eredeti, akár másolati példányban az illetékes provinciák levéltárában helyeztessenek el. 13 E provinciális levéltáraknak tekintélyes anyagúaknak kellett lenni már a XVI. század végén, mert máskép Beccaria Hippolit Mária generális nem rendelte volna el már 1597-ben a rendtörténet megírását, melynek gondolatával utóda, Xavierre Jeromos generális (1601—1607) is foglalkozott. Ekkor már körülbelül négy század múlt el a rend keletkezése óta és a rend históriájával még senki sem foglalkozott. Mint Mortier írja: „Maitre Xavierre pensa, que l'ordre de Saint Dominique méritait, lui aussi d'étre mieux cornm", úgyhogy a XVI. század végétől kezdve nemcsak a Fontana: I. m. 36. 1.