Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Pálfy Ilona: Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Collegit et sumptibus ejusdem civitatis edidit Emilius Laszowski. Vol. XII. (Dipl. annor. 1526–1564) Zagrabiae, 1929. / 341–344. o.

ISMERTETÉSEK 343 nal hadakozik a város a napi és a heti vásárok tartása (21., 22., 23., 24., 125. stb.), a vám- és harmincadszedés miatt (150., 336., 338. stb.), de egyébként a polgárság életére vonatkozó, érdemleges adat nem található. Az urak, a káptalan és a katonaság hatalmaskodása miatt panaszkodnak gyakran a polgárok (32., 89., 95., 119., 246., 247., 248., 249. stb., illetve 223., 224., 225., 52. add. 3., 4., 5. stb. ós 32., 35. stb.), a katonaság közül főleg a spanyolok ellen (59., 182., 184., 185. stb.), akiket Ferdinánd el is távolíttat Zágrábból. (185.) Azonban akad viszontvád is szép számmal, amikor a polgárok által elkövetett sérelmekért kérnek orvoslást (98., 192., 200., 201. stb.). Ez bizony nagyon kevés ahhoz, hogy a város történetéről akár csak egy elmosódlott körvonalú képet is lehessen, rajzóim. Zágráb város történetének az emlékei ebben a kötetben inkább a horvát végek történeti emlékei, de ebből a szempontból természetesen nagyon hézagos az összeállítás. Ez a kor, az egyre bonyolultabb eseményekkel és az igen gyakran nagyon szétágazó kapcsolatokkal már szinte lehetetlenné teszi a publikálásnál az egy város történetére vonatkozó adatok kiválasztásának célul való kitűzését. Ebben a kötetben is igen, erősen érezhető már ez a jelenség. A már eddig is ismert anyag nagyrészt Laszwski Monumenta Habsburgicájában látott napvilágot, amely munkával szemben ennek a mostani publikációnak nagy előnye az, hogy a regestákat nem horvát, hanem latin nyelven kapjuk. Míg az ott közölt oklevelek itt való másodszori közlése a kutató kényelmét szolgálja ugyan, amennyiben ennek a kiadványnak az átnézése után nem kell a már innen ismert oklevelek részletei miatt más munkákat is átforgatni, — amit azonban nem fog lehetni nélkülözni sohasem, —- addig felvetődik az a kérdés, vájjon érdemes-e egyes darabokat többször kinyomatni abból a korból, amelyből még megszámlálhatatlan fontos forrás vár közlésre. A közölt darabok legnagyobbrészt a zágrábi levéltárakból valók; sok van a laibachi múzeumi levéltárból, valamint a gráci (stájerországi) és a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchívból, a Finanz- és Kriegsarchivból. A most először publikáltak leginkább a zágrábiakból kerültek ki, de akad néhány a bécsi levéltárakból is. A m. kir. Országos Levéltár a közölt oklevelek közül mindössze 11 eredetijét őrzi. Érdekes annak a megállapítása, hogy mindössze egy horvát nyelven írott van ezek között a darabok között,