Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Fekete Nagy Antal: A Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család története. Oklevéltár. II. kötet. 1458–1526. Szerkesztette és az I. és II. kötethez mutatót készített Iványi Béla. Budapest, 1928. / 344–346. o.

344 ISMERTETÉSEK amelyben Zrínyi Miklós, servi torát, Biljak Pétert ajánlja Zaláthnoky Mátyás zágrábi bírónak. (1558, VI. 13., 371. sz.) Részletesebb mutató fokozná a kötet használhatóságát is. H. DR. PÁLFY ILONA. A Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család története. Oklevóltár. II. kötet, 1458—1526. Szerkesztette ß az I. és II. kötethez mutatót készített dr. Iványi Béla. Budapest, 1928., 4°, VIII -f 807 1. A Bánffy család okmánytárának első kötete 1908-ban hagyta el a sajtót Varjú Elemér szerkesztésében. Azóta több mint húsz év múlt el és sokszor forgattuk haszonnal az okmánytárat, de mindannyiszor sajnálattal gondoltunk annak befej ez etlenségére. Annál örvendetesebb a középkor kutatóira nézve, hogy — amint az előszóból megtudjuk — annyi akadály ellenére is és nagy anyagi áldozatok árán előttünk láthatjuk az okmánytár második kötetét. A második kötet anyaga, melyet részben még Varjú Elemór gyűjtött, 68 év (1458—1526) anyagát öleli fel, 444 oklevélben, 542 oldalon. A kötet tartalma igen gazdag és változatos. Család- ós birtoktörténeti szempontból nemcsak a Bánffy család különböző ágaira és birtokaira kapnak igen szép és bő anyagot, hanem az akkori leghatalmasabb' családokra, a Guti Országokra, az Olnodi Czudarokra, a Monoszlói Csuporokra stb. A kötet családtörténeti jellege okozza, hogy oklevólközlés helyett sűrűn találkozunk néhol elég bő regesztákkal, amiben a következetesség nem látható eléggé, mert másutt ugyanilyen tartalmú okleveleknél teljes szöveget kapunk, pedig az oklevelek teljes szövege köztörténetí szempontból nagyon fontos volna, mint például ügyvédvallásoknál az ügyvédek nevei, hatalmaskodásoknál azok tárgya, a résztvevő személyek. Területileg a közölt anyag legnagyobb része Erdélyre és Hevesmegyére esik, de emellett alig van Nagymagyarországnak megyéje, amelyre ne találnánk adatokat. Köztörténeti szempontból igen becses anyagot találunk a várak közül főleg Bálványos, Divény és elsősorban Nándorfehérvárra, az erdélyi városok közül Kolozsvár, Beszterce és Dés városokra ,a magyar vámtörténetre; sok érdekes adat található még ezen kívül az erdélyi olasz sókamarásokra, akiknek legnagyobb része még Ozorai Pipo sókamaraispánsága alatt jött be Magyarországra és itt birtokot szerezve elmagyarosodott.