Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Pálfy Ilona: Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Collegit et sumptibus ejusdem civitatis edidit Emilius Laszowski. Vol. XII. (Dipl. annor. 1526–1564) Zagrabiae, 1929. / 341–344. o.

ISMERTETÉSEK 341 munka minket érintő vonatkozásaiban és ennek feldolgozásánál nagyon érezzük a magyar kutatótárs aktív közreműködésének hiányát. Mindazonáltal a maga egészében elismeréssel kell adóznunk a kiadóknak fáradságos munkájukért annál is inkább, mert bizonyára ráirányítja majd ez a mű a holland történészek figyelmét nagyobb mértékben diplomáciájuk keleteurópai vonatkozásaira, amivel korabeli államférfiaik és politikusaik nem egyszer kimerítően és bőven foglalkoztak. Hiszen országuk egykor jelentős pozicióját is éppen vezetőinek széles látóköre és nemzetközi helyzetet egészében átfogó koncepciói biztosítják. M. ö. Monumenta historica liberae regine civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Collegit et sumptibus ejusdem civitatis edidit Emilius Laszowski Vol. XII. (Dipl. annor. 1526—1564.) — Zagrabiae, 1929. XXXII + 491. A Mon. Hist. lib. reg. civ. Zagrabiae Tkalcic kiadásában 1905-ig 11 kötetben jelent meg ós 1526-ig ölelte fel a Zágrábra, de Horvátország, Szlavónia és Dalmácia történetére is nélkülözhetetlen okleveles anyagot. Hosszú szünet után most végre új kötet látott napvilágot, amely a magyar történet egyik legmozgalmasabb korának megismeréséhez tartalmaz igen fontos adatokat. Az 1526—1564-ig terjedő időt, I. Ferdinánd uralkodásának évtizedeit öleli fel a most megjelent kötet; kiadója e kor okleveles forrásanyagának kiváló ismerője: Emil Laszowski, a Monumenta Habsburgica publikálója. Horvátországnak a mohácsi vészt követő története semmivel sem elhanyagoltabb, mint az akkori történet bármelyik más területe. Már eddig is ismeretes volt, hogyan kerültek a horvát végek a XVI. század folyamán teljesen Ausztria fennhatósága alá. A horvátországi urak már a mohácsi vész előtt felismerték azt, hogy ennek a területnek a védelme elsősorban az osztrák örökös tartományok eminens érdeke. Onnan vártak tehát, onnan kértek és kaptak is segítséget, míg végre a védelem szempontjából egyesíttettek is az örökös tartományokkal, a stiriai, karinthiai és krajnai főkapitány alatt. Meglepetést nem hoz ez a munka. A kötet terjedelméhez mérten igen kevés a most először publikált darabok száma. Ezek nagy része Zágráb védelmi szervezetére, a