Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Weensche Gezantschapsberichten van 1670 tot 1720. Bewerkt ddor G. von Antal en J. C. H. de Pater. I. Dl. (1670–1697) (Bécsi követjelentések 1670-től 1720-ig) Hága, 1929. / 339–341. o.

340 ISMERTETÉSEK küldött holland követek. Jelen feldolgozási módszer mellett az egész kiadvány a címben jelölt tartalom szempontjából így erősen szemelvényesnek látszik, úgyhogy az egyes, itt érintett kérdésekkel netalán foglalkozni kívánó kutató semmiesetre sem lesz felmentve attól a munkától, hogy a vonatkozó levéltári anyagot lelőhelyén újból át ne nézze. Lehet, hogy a módszer kérdésének ilyen alakulásánál zavarólag hathattak a kutatás ós feldolgozás körülményei. A munkát ugyanis eredetileg dr. Antal kezdte volna meg, azonban egyéb elfoglaltsága miatt kénytelen volt ehhez társat keresni, majd végül is az egész anyag feldolgozása a holland munkatársra, de Páterre maradt. Az utóbbinak szerkesztésében és feldolgozásában fekszik tehát előttünk e munka. A korszak maga különben, melyet ez a kötet felölel, rendkívül jelentős sokféle tekintetben, nem utolsó oldalról éppen részünkről. A XIV. Lajos által fenyegetett európai egyensúly fenntartásában mindinkább tevékeny szerepet kezdenek játszani a hollandusok. Ez indította őket a bécsi holland követség felállítására s a császárhoz való közeledésre is. Ha nem koronázta is siker azonnal azt a törekvésüket, hogy a hármas alliancehoz a császár hozzájárulását megnyerjék, a francia király 1672-iki támadása Németalföld ellen csakhamar jobb belátásra bírta a bécsi udvart. Ez időtől kezdve mindjobban elmélyül a holland köztársaság és a császár között a szövetséges és diplomáciai jó viszony. Ha közben olykor zavarólag is hatnak egyes incidensek, mint pl. a nijmegeni külön békekötés (1678), a maga egészében barátságos nagyhatalmi politikai tényezőként kezelik Hollandiát Bécsben. A korszakot uraló általános európai politikai kérdések mellett, amelyek itt elvonulnak szemünk előtt, bennünket magyarokat természetesen legjobban érdekelnek a magyar vonatkozások. Ezek között, amíg a prot. gályarablelkészek, — mivel egy másik publikációban már feldolgozást nyertek, — csak röpke idézetként szerepelnek, addig a soproni országgyűlés (1681), melyen Hamel Bruyninx alaposan bele akart nyúlni a magyar kérdés vallásügyi részleteibe, már bővebb megvilágításban részesül, ha egyes, még mindig fontos jelentéseit nem is említi fel a szerkesztő, A Thököly-féle felkelés és a háború egyes fázisai, továbbá az erdélyi fejedelemség politikai helyzetének átalakulása hasonlóan foglalkoztatta, részben hazai utasításra is, a bécsi holland követeket. Az ezekről közölt anyag eléggé érdekes, sok tekintetben új, csak, sajnos, nem tudjuk mennyiben teljes. Mindenesetre a