Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Miskolczy István: Giobbe Ruocco: Sulla via della moderna Archivitica. Napoli, 1929. Fonti per la Storia del Sannio. Documenti dell'Archivio di Stato di Napoli. Parte prima: Privilegiorum collateralis Consilii. Napoli, 1929. / 334–335. o.

334 ISMERTETÉSEK főiskola, a liptóújvári erdészeti szakiskola és kassai gazdasági iskola irat-, illetve levéltáráról kapunk ismertetést. Az egyes közlemények, aszerint, hogy a jelentést tevő hatóságok minő gonddal készítették el azokat, különböző értékűek, általában véve meglehetősen szűkszavúak. Ugyancsak közös hibájuk, hogy egyikük sem adja akárcsak vázlatosan is az illető uradalom történetét, ami nagyon megnehezíti az iratanyagról adott áttekintésben a tájékozódást ós az iratok értékelését. DR. KÜSSÁNYI BÉLA. Giobbe Ruocco: Sulla via della moderna Archivistica. Napoli, 1929. Giobbe Ruocco: Fonti per la Storia del San ni«, Documenti delF Archivio di Stato di Napoli. Parte prima: Privilegiorum Collateralis Consilii. Napoli, 1929. Az alábbiakban Ruocconak, ki saját bevallása szerint 1912 óta dolgozik a nápolyi állami levéltárban, két munkáját óhajtom ismertetni. Ki kell emelnem, hogy az író azok közé tartozik, akik ezt a hatalmas levéltárat legjobban ismerik. Ez munkájának kiváló súlyt ad. Az első füzetében mindjárt az első oldalon sejteti célját, mikor megállapítja azt a szomorú tényt, hogy igen nehéz a nápolyi állami levéltárban dolgoizni, mert még mindig azokra a katalógusokra (pandette) van a kutató utalva, melyeket a kancellária Írnokaitól a registrum-kötetek elején összeállított indexek alapján készítettek. Ezek pedig teljesen pontatlanok, megbízhatatlanok. Egyáltalában nem nyújtanak segédeszközt a kutatásokhoz. Ezen a tarthatatlan állapoton segíteni kell. Az Írnokok nem törődtek az akták belső értékével, amelyeket registráltak s megelégedtek azzal, hogy az indexben csak a hűbéres, vagy általában a személy nevét, vagy a gyapjú-céhét, a szerzetes rendét stb. megemlítették, minden egyéb hozzáadás nélkül, ami az akták történeti értékére engedne következtetni. Ez ellentétben van a modern levéltári irányzattal, mely sok oldalról vizsgálja és tanulmányozza az okleveleket és megfelelően registrálja különböző történetvallási-polgári-politikai rubrikák alatt, vonatkozásban a tartomány vezető személyeivel és községeivel, a szerzetesrendek kel, a hivatalok és hivatalnokok neveivel stb. A nagy Capasso Bertalan az Anjou-registrumokról írt inventáriumával példát adott a levéltári munkára, de ezt