Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Magyar forrástörténeti kiadványok. Összeállította: Bartoniek Emma. (A magyar történettudomány kézikönyve I/3/b) Budapest, 1929. / 335–339. o.

ISMERTETÉSEK 335 senki sem utánozta. Nagyon szomorú dolog ez egy olyan levéltárnál, mely óriási anyaggal rendelkezik, s melyet felkeresnek a kutatók a világ minden tájáról. Például szolgálhatnak az Egyesült Államok, hol a kormány kiküldött tudósokat az európai országokba, hogy az illető országgal fennállott vagy fennálló diplomáciai viszony történetéhez facsimilékben gyűjtsék össze az okmányokat. Ha a nápolyi levéltárban megfelelő indexek állanának rendelkezésre, fel lehetne használni az egyetemi ifjúságot, hogy kellő irányítás mellett tökéletes monográfiákban mutassák be szülőföldjük múltját. Mennyi ismeretlen anyag kerülne így felszínre! Ennek azonban; útjában állnak az Anjou-korra a paleográfiai nehézségek, a többire a tökéletlen mutatók. Capasso nem foglalkozott az Anjou-koron kívül létező iratokkal és mutatókkal, s így ma az a helyzet, hogy az aragon, az alkirályi és Bourbon-korra vonatkozólag nem lehet tökéletes és kimerítő monográfiát várni. Azért ezekhez is kell szerkeszteni modern: index-repertóriumot. Erre példát ad az író másik munkájában, a Fonti etc.-ben. A Fonti-ban bámulatos szorgalom eredményét látjuk. Miként megemlíti a szerző, Capasso nyomán haladt, de még őt is felülmúlta kitartásban. Samnium tartományhoz rendszeres munkával átkutatta az egész levéltári anyagot és ennek egy részét közzéteszi füzetében. A legtökéletesebb térképet vette elő és annak alapján sorra vette a helységeket és ezek nevénél felsorakoztatja a reájuk vonatkozó, äz Anjou-kort követő privilegiális okleveleket. Jelzi mindenütt a kötet- és lapszámot, sőt, ami igen fontos, az évszámot is. Nem tudjuk, mit bámuljunk inkább: az óriási szorgalmat és kitartást-e, vagy az imponáló levéltári ismeretet. Ennek a terjedelemre nem nagy (71 lap) munkának segítségével a Samnium történetére kutató biztosan indulhat meg, nem kell tapogatóznia és gyorsan dolgozhat s ami a fő, a teljes anyagot felhasználva, tökéleteset alkothat. A történeti kutatás akkor fog elérni a tökéletesség legmagasabb pontjára, ha ilyen repertóriumok állanak majd minden levéltárban; a kutatók rendelkezésére. DR. MISKOLCZY ISTVÁN. Magyar történeti forráskiadványok, összeállította Bartoniek Emum. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve I. kötet 3/b füzet.) Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1929. 8°, 203 1.