Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Pleidell Ambrus–Herzog József: Reformtörekvések az iratkezelés terén / 31–44. o.

REFORMTÖREKVÉSEK AZ IRATKEZELÉS TERÉN 53 Aki a hazai és külföldi levéltárak problémáit legalább némikép ismeri, tudja, hogy alig fog akadni .olyan európai levéltár, amelyekben a most vázolt bajok nem jelentkeznének. A levéltárnak tehát, — különösen ha magunkévá teszszük azt a Gárdonyi által is elfogadott elvet, hogy a levéltár és levéltárnok főfeladata a levéltári anyagi használatának megkönnyítése és előmozdítása, — legsürgősebb feladata ezeknek a problémáknak a megoldása, hisz a rendezetlen, szétszórt, vagy segédeszköz nélkül álló levéltári anyag — különösen, ha nagyobb tömegű, — a tudomány számára jóformán elveszett. És itt nem csak az iratokra, hanem a levéltárakban őrzött egyéb anyagra, pl. pecsétekre is gondolunk. A levéltárnak feladata tehát a kutatónak az anyagot rendelkezésére bocsájtani és a kutatást lehetővé tenni, véleményünk szerint nem feladata azionban — pedig a cikkíró által javasolt szakmutató azt jelentené, — a levéltárnak a kutatás tárgyára vonatkozó iratokat kikeresni és a kutató kezébe adni. Részben azért, mert akkor a kutató munkája iratmásolássá és iratkivonatozássá devalválódnék, másrészről pedig a kutató sohasem tudná, vájjon a levéltárnok a tárgyra vonatkozó teljes anyagot bocsájtotta-e rendelkezésére. Mint Heinrich Wendt dr., a boroszlói városi levéltár igazgatója rámutatott,

2 a levéltári kutatás meglehetősen fáradságos és sokszor bonyolult munka, amelyben a levéltár és levéltárnok a kutatót nagymértékben segíthetik, de az eredmény teljesen; egyéni. A kereskedelemtörténeti adatok pl. sokszor csak nehezen, néha a legbecsesebbek is csak véletlenül, tudományos szempontból egész más természetű iratokban, vagy esetleg a sorok között lelhetők meg. Amellett természetes, hogy mindig vannak olyan iratok, amelyeket az egyik kutató, vagy a levéltárnok valamely kérdés szempontjából teljesen semlegesnek fog ítélni, míg a másik kutató, aki tárgyának és a felmerült problémáknak teljes ismeretével veszi kezébe az iratot, azt a szóbanforgó kérdésben, perdöntőnek tudja felhasználni. Az esetben tehát, ha a levéltár, — mint azt Gárdonyi javasolja, — a régi segédkönyvek helyett modern, a tudomány mai állásának szemmeltartásával készült szakmutatót 2 Wendt, Heinrich: Handelsgeschichtliche Archivforschung. Korrespond<?hzblatt des Gesamtvereine der deutschen Geschiehts- und Alter tumsvereine, 1925, 7—12. 1. Levéltári Közlemények 3