Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Pleidell Ambrus–Herzog József: Reformtörekvések az iratkezelés terén / 31–44. o.

32 DR. PLEIDELL AMBRUS ÉS DR. HERZOG JÓZSEF új feladatok nyílnak itt meg a levéltárak számára —• mondja a cikkíró —, amelyek alól csupán akkor mentesül, ha már az irattárak is e rendszer szerint fogják mutatózni anyagukat." A mai mutatózási és általában irattári rendszerrel ennélfogva szakítani kell s az élő regesztratúráknak is át kell térniök eigy új, a tudományos igényeknek megfelelően, felépített szakrendszerre. E célra Gárdonyi a holland városok által tervbevett tizedes irattári rendszer meghonosítását ajánlja. Mi a szóbanforgó cikk megállapításait nem tehetjük magunkévá. Nem valljuk ugyan a „köztudatban" élő azt a felfogást, „mintha a levéltárakban a mechanikus őrzési és kezelési munkákon kívül alig lenne más tennivaló", a cikkíróval szemben mégis azt hisszük, hogy a levéltár ós levéltárnok első és legfontosabb feladatát a kezelésére bízott levéltár őrzése és rendbentartása képezi, ami egy kutatók által használt, tehát a közönség rendelkezésére álló levéltárban elég tekintélyes munkát jelent. Bár a levéltárakba teljes regesztratúrák, segédkönyvekkel ellátott iratanyagok szoktak megőrzésre bekerülni, a szakember tudja, hogy ezek sokszor csak nagyon nehéz és hosszadalmas munka árán válnak levéltárilag használhatókká, nem is szólva arról, hogy minden levéltárban vannak olyan irattömegek is, amelyek a legteljesebb rendetlenségben feküsznek egymás mellett, sokszor a legprimitívebb leltár sem áll róluk rendelkezésre s ennélfogva a levéltárnok és a kutató számára egyaránt használhatatlanok. A széthullott regesztratúrák helyreállítása ós a nagyrészt hagyatékokból vagy más módon, nem rendes regesztratúra útján keletkezett kisebb levéltári egységek rendezése és használhatóvá tétele mellett a „mechanikus őrzési és kezelési munkákhoz" tartozik az idők folyamán, már a XVIII. század derekától, de különösen a múlt században a szisztematikus levéltári rendszer nevében szétszaggatott regesztratúrák restaurálása is, ezek a munkák pedig levéltári és tudományos szempontból egyaránt sürgősek és olyan tömegűek, hogy csak évtizedekre kiterjedő munkaprogramm végrehajtása útján; oldhatók meg, még azokban a levéltárakban is, amelyekben az állammal, illetve törvényhatósággal és az állam polgáraival szemben a levéltárak természetes feladataképen, avagy törvényes ós kormányhatósági rendelkezés következtében a levéltárakra háramló adminisztratív természetű ügyek elintézése súlyosabb munkaterhét nem jelent.