Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei : VIII. és utolsó közlemény / 231–277. o.

A NÁDASDY-LEVÉLTÁR MAGYAR LEVELEI 243 m. 1549 április 11. Jászó. Szőlőssy János Nádasdy Tamásnak. Azt az embert, aki a királyi utasítást hozta a pozsonyi kamaráról, Balassa Menyhért emberei útközben megtámadták s csaknem megölték. Eredeti levél, zárlatán pecsét helyével. Nagchagof wram ewreke wallo zolgalatom ayanlaíla |*nak wtanna kyral ewfelfege levelié Jwtha | az kamaráról wram

35 embere hoza hogy nagchagod |*nak kylgem az balaila menyerth

36 wram | zolgay kevefben hogy mek nem ewltek az | garamoth által wztatha az levelek mynd | mek vyzezthe wrdek matyaf wram zolgayat | kywel Jew volt Sáfárának mongya az wram [ embere azt mek eltek az kochyftef mynth | latha hogy vagdaltak azef mek hal amy [ marha kochyn volt ewrdek matyaf vram | marhaya azt mynd el vytek nagchagodnak | ez levél hozó zawa wtan írhatom Iften | tarcha nagchagodat egeítegben mynden Jóban | ez levél kelt Jazoban 11 aprilif 1549 Nagchagod zolgaya zewlefly Jannof

37 Kívül: Spectabili et Magnifico dominó | Thome de Nadafd perpetuo | Comiti Térre fogaras Judici | curie _et Confiliario regié ma(iesta)t(is) | Ac Supremo regni hungarie Capit(ane)o etc. dominó meo gracio(sissi)mo. 182. 1549 április 16. Jászó. Szőlőssy János Nádasdy Tamásnak. Nem igaz az, hogy mindent elhordatott Jászóról ura szepesi házába. Noha ők annak idején csak csupasz falakat 38 A levélíró Pétervárady Balázs kamarai tanácsos, főszámvevő és szepesi prépost familiárisa volt már 1543-ban is. Ezen évi levelében ugyanis ezt mondja: „fratres domini mei domini Blasii de Waradino Petri". 36 Hontmegye főispánja. 37 A levélíró származása biztosan nem állapítható meg. Talán a zalamegyei Szölőssy-családból (Csánki i. m. III. k. 187. 1.) származott. Jászon ura, Pétervárady megbízásából praefectus volt. A jászéi premontrei prépostságot ugyanis, amely szinte teljesen elnéptelenedett, Ferdinánd király Péterváradynak adományozta (Tóth—Szabó P.: Jászó a főkegyúri jog történetében. Századok. 1905. 246.), aki azután az uradalom vezetését familiárisára, Szőlőssyre — ki 1543-ban szentmártoni várnagya — bízta.