Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.
18 DR. IVÁNYI BÉLA Ott, ahol a konventek mellett stúdium generale vagy universitas is működött, ennek élén régens (studii) állott, mint ahogy pl. 1488-ban a római Minerva stúdium generálójának régense: „magister Nicholaus de Ungarin". A priorokon, subpriorokon kívül találunk még az egyesrendházakban lectorokat, praedicatorokat, depositariusokat, dispensatorokat, azaz sáfárokat, mert hiszen minden rendház számadással is tartozott és még más mindenféle tisztséget viselőket. Volt nálunk Magyarországon inquisitor is, így pl. 1488-ban a székesfehérvári konvent tagja volt Bálint inquisitor. Az egyes rendházak tagjai a fráterek, illetve a sororok és materek. A fráterek vagy felszenteltek, akik t, i. tanulmányaik befejezése, a novitiatus és teológia elvégzése után áldozópapokká szenteltettek, vagy fráter oonversusok, akik voltaképen laikus fráterek, akik felszentelve nem voltak. Hogy a XV, században a magyar rendtartomány tagjainak száma mennyi volt, azt megmondani nem tudjuk, de a XVI. század elején (1510) az erdélyi női monostorok létszámát egy generalatusi rendelkezés maximálja, s ebből megtudjuk, hogy a kolozsvári Szent Egyed dominikána monostorba csak 33, a brassói Szent János női monostorba 18, a segesvári Szent Sebestyén női monostorba 12, a szebeni Mária Magdolna női monostorba 24, a besztercei monostorba 22 soror volt befogadható, úgyhogy az erdélyi részek öt női rendházába felvehető tagok összes száma 109-ben volt limitálva. Ebből következtethetünk a férfi-konventek, pl. a nagyszabású budai konvent, vagy a nyúlszigeti apácamonostor tagjainak nagy létszámára, s talán nem lesz túlzás, ha a magyarországi középkori dominikánus rendházak összes lakóit a XV. század második felében legalább ezer főre becsüljük. A klerikusok a noviciátus befejezése után teológiát tanultak, de felszentelésük után esetleg még filozófiát, vagy artes liberales-t is tanulhattak, de előfordul az is, hogy egy veszprémi fráter („fráter Matheus de Ungaria") 1488-ban a generálistól engedélyt kap, hogy Rómába menjen „ut adiscat artem mechanicam". Propter stúdium a rend a maga tagjait a saját egyetemeire küldte tanulni. A magyar rend tagok leginkább az olaszországi dominikánus stúdium generálókra küldettek. Így pl. causa studii vagy ad studendum egyes magyar frátereket Bolognába, Ferrarába, Flórencbe, Nápolyba, Páduába r
