Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.

A SZENT DOMONKOS-REND RÓMAI KÖZPONTI LEVÉLTÁRA 19 Perugiába, Rómába, Sienába, Viterbóba küldtek, s így a magyar-olasz kultúrkapcsolatot a dominikánusok már ekkor erősen ápolták. Az olasz egyetemeken kívül a mi dominikánus fiaink eljárnak Franciaországba a párisi dominikánus egyetemre, továbbá Németországba Kölnbe, azután Krakkóba,

28 Tridentbe. Előfordul az is, hogy nem a rend, hanem maga a magyar király (Hunyadi Mátyás) küld ki kiváló rendtagot külföldre tanulni, mint ahogy pl. fráter Paulus de Transsilvaniá-t I. Mátyás király kiküldte Velencébe a Szent János- és Szent Pál-konventbe tanulmányi célokból s aki ott 1479-ben meg is halt. („Quem rex Hungarie miserat ad Italiam ad studendum cum multis pecunüs") Azt hiszem nem járunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy Pál kiküldetése valószínűleg a budai királyi könyvtárral függött össze. Azonban nemcsak propter stúdium, nemcsak tanulni, hanem pl. causa devotionis is mentek dominikánusaink külföldre. Így a magyar rendtagok elzarándokolnak Aachenbe, mint ahogy pl. 1482-ben Szebeni Simon, a budai konvent tagja kap engedélyt, hogy fogadalmát teljesíteni ide mehessen; továbbá a Szentföldre, mint ahogy Mihály fráter 1487ben indul „ad Terram Sanctam", vagy 1524-ben Erdélyi Gergely fráter kap engedélyt „ad sepulcrum domini nostri Jesu Christi" zarándokolni; azután Santiago di Compostellá-ba, mint ahogy 1506-ban az Avignonból származó Aprili János fráter „potest ire ad Sanctum Jacobum in Compostella". Járnak a magyar rendtagok Lorettóba (Oreto) is és sűrűn zarándokolnak Rómába „ad limina apostolorum", vagy általában causa devotionis és ugyancsak sokan kapnak engedélyt Rómába menni az 1500-as jubileumi esztendő alkalmával. Előfordul a tanulás, zarándoklat vagy áthelyezés címén való külföldre utazás mellett más jogcím is. Így pl. 1501-ben Jakab fráter Esztergomból, mint Beatrix királyné gyóntatója utazik Beatrix-szal Nápolyba. A klerikusokat, akik tanulmányaikat itthon vagy külföldön befejezték, a generális külön engedélyével már 22 éves korukban fel lehetett szentelni. Ahhoz;, hogy valaki valamely konvent priorja lehessen, megkívántak bizonyosfokú teológiai ismeretet és bizonyos életkort. Ezért történt például 1493-ban, hogy a provinciális 28 1476-ban Debreceni Márk, a teológia lectora, praedicator generalis stb. engedélyt kap, hogy „potest mittere quatvor ad stúdium saectdare Kracoviam". 2*