Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 171 kikeresésével és másolásával annyira el volt foglalva, hogy a lajstromozás gyakran hetekig szünetelt. Ez utóbbi bajon, amelyet éppen Ribicsnek lett volna kötelessége idejében elhárítani,

32 a bizottság azzal kívánt segíteni, hogy a levéltárnál, amelynek személyzete éppen ez évben Sautersheim Ignác fogalmazó kinevezésével

33 négy hivatalnokra szaporodott, még egy járulnok kinevezését javasolta. A lajstromozás körül tapasztalt hibák és hiányok kiküszöbölésére szükségesnek találta, hogy az újonnan; lajstromozott iratok minden egyes darabjára a csomó és darab számán kívül az elhelyezés megjelölése (capsa vagy pulpitus) is reá vezettessék és az utóbbi a lajstromkönyvek megfelelő helyén ugyancsak feljegyeztessék, amivel a három tisztviselő által három gyűjteményként lajstromozott iratok egymás mellett futó, egyenlő jelzése megszűnvén, minden egyes irat a levéltáron belül meg nem ismétlődő jelzést nyert volna. A kivonatok pontosságának ós megbízhatóságának biztosítására azt javasolta, hogy azokat az igazgató ellenőrizze, a lajstromkönyvek egyöntetűsége tekintetében pedig szükségesnek tartotta, hogy Mokoss lajstromozó, aki eddig csomó- és darabszám szerint futó, tehát valódi lajstromkönyvet vezetett, a másik két tisztviselő által követett betűrendben végezze munkáját, vagyis bő kivonatokból álló mutatót készítsen, E levéltárilag igen fontos kérdésnek teljesen az utasítástervezet kezdetleges felfogásában elgondolt megoldása nemcsak azért meglepő, mivel a bizottság sok rendelkezése igen helyes levéltári érzékre vall, hanem azért is> mivel a fogalmazványsorozathoz már 1716 óta lajstromokat ós mutatókat készítő irodának levéltárilag fejlett gyakorlatát nem vette tekintetbe, hanem a levéltár részére is az irattárban szokásos, igen bő kivonatokat tartalmazó mutatókat óhajtott készíttetni, amelyek mind a lajstrom, mind a mutató célját kívánván szolgálni, egyiknek sem tudtak eleget tenni. Sokféle javaslatainak befejezéseképen a szervező-utasításnak, Ribics titkos feladatából következő felfogásával teljes ellentétben azt javasolta, hogy a levéltár állapotát és az ott végzett munkát a kamara elnöke vagy két, e célra kirendelt tanácsosa évenként kétszer vizsgálja meg. Ezzel nemcsak a levéltár tisztviselőit akarta az eddiginél eredménye32 U. o.; Ben. res. 1756. máj. 4. Ez a királyi rendelet Bibicset kifejezetten felhatalmazta, hogy javaslatot tegyen, ha a levéltár személyzetének szaporítását szükségesnek látná. 33 TJ. o.; Ben. res. 176,0. ápr. 10 & 9. p. 1. Levéltári Közlemények 12