Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gagyi Jenő: A közlevéltárak sorsa Új-Romániában / 107–117. o.

112 KISEBB KÖZLEMÉNYEK megszűnte után az úgynevezett Kreisamt adminisztrálta Bukovinát 1830-ig. Ennek levéltárából különösen fontosnak tünteti fel Reli a görög keleti egyházi alap birtokaira vonatkozó iratokat és a Klosterurkunden-gyüiteményt, melyben 80 diarab régi oláh oklevél is van a XVI—

XVIII. századból. Egy másik gyűjteménye a jobbágy szolgál tatás okra vonatkozólag tartalmaz nagy gazdaságtörténeti kiaknázatlan anyagot. Harmadik nagy gyűjtemény az acta gubernialia, melyet a lembergi főkormányszék irattárából tettek át, mint Bukovinára vonatkozó anyagot. Az 1836—1861. évekből való ós különösen a zsidóság, vándorlására tartalmaz sok adatot. Az 1801—1884. évekből valók a főkormányszéki elnöki akták, melyek inkább politikai természetűek s különösen a lengyel ügyekre vonatkozólag szolgálhatnak forrásul. Az ötödik nagy gyűjtemény teljesen rendezetlen, részben iktatatlan aktatömegből áll, ez a volt országos bizottság levéltára. Átvizsgálását most folytatja a levéltári bizottság. Az egy helyen őrzött állami levéltárakon kívül külön levéltára van a czernowitzi és szucsavai törvényszéknek és a görög keleti érseki konzisztóriumnak, valamint egyéb polgári hivataloknak és egyházi testületeknek. Ezek megszerzése iránt megitette már a lépéseket az állami levéltár. A Bukovinára vonatkozó legbecsesebb levéltári anyag azonban külföldön van: Lengyelországban, Lembergben, a Nemesi Szék levéltára 1840-ig terjedőleg, ugyanott a tartományi főtörvényszék levéltára, mert a lembergi főtörvényszék illetékessége terjedt ki a világháborúig Bukovinára is. Ugyancsak sok okleveles anyag van; természetszerűleg a bécsi központi levéltárakban is. III. A bukovinai beszámolóból nem igen tudjuk megállapítani, volt-e ott nagyobb pusztulás. Ami magukat az állami levéltárakat illeti, valószínűleg kikerülték azt a sorsot, mely a többi új területen sújtotta a közlevéltárakat. Legfőbb oka ennek az, hogy a helyi emberek, akik ezelőtt kezelték ezeket a levéltárakat, helyükön maradtak s részben ma is ott vannak, részben egy-két óv múlva távoztak csak, amikor szakembereknek szabályszerűen adhatták át a rájuk bízott anyagot. Az erdélyihez hasonló szomorú sors érte azonban Besszarábia írott történelmi kincseit. Avakian Gergely tanítóképző-intézeti tanár Bolgradban (az egykori Dnjeszterfehérvár, melynek nevét most Cetates Albára fordították),