Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gagyi Jenő: A közlevéltárak sorsa Új-Romániában / 107–117. o.
110 KISEBB KÖZLEMÉNYEK tevékenyen közreműködött oklevéltárak kiadásában és történelmi tanulmányok írásában. A szászoknál ezek a szakemberek megmaradtak, de majdnem minden magyar levéltári alkalmazott, a megyékből éppúgy, mint a városokból, eltávozott, „nem akarván elismerni a mi uralmunkat". Ahol megmaradtak, ott sem teljesítik a régi lelkiismeretességgel kötelességüket, nem tartják rendben a levéltárat, sőt egyenesen kiderül, hogy itt-ott kezdenek eltűnni az;: oklevelek a román történetírás nagy kárára. A magyar levéltárosok iielyére oláh hivatalnokokat neveztek ki, akiknek nincsen meg szükséges előképzettsége és hozzáértése az archívumok adminisztrálására ós őrzésére. Ezeknek a hivatalnokoknak hibájából sok levéltár a legsiralmasabb állapotba jutott, úgyhogy már nem is lehet tájékozódni bennük, egyes levéltárak pedig teljesen és örökre elvesztek. Metes igazgató személyesen: ismerte még a magyar világban Hunyad megye levéltárát Déván, dolgozott benne s aztán a háború után az oláh uralom alatt saját szemével látta újra portól, piszoktól borítva heverni őket teljes rendetlenségben, kidobva a megyeház pincéibe ós folyosóira, ahol az arra járó parasztság sáros bocskorait törölgette bele a több száz éves hivatalos iratokba. Gyulafehérvár levéltárát, melynek anyaga a XVI. század végén kezdődött, diarabonként égették el a városháza kemencéiben 1919 telén a katonák, hogy fűtsenek az iratcsomókkal, bár mindössze két kilométerre van az erdő a várostól, s onnan hozhattak volna fát. Mire Metes észrevette, már az 1800. év előtti összes anyagot elégették. Déva város levéltárát a városház padlására dobálták fel, s az 1920 nyarán el is égett egy vigyázatlanságból okozott tetőtűz alkalmával. De még igen sok más megyei és városi levéltárra vár hasonló sors, mert vagy a padlásra hajigálták fel, ahol eléghetnek, vagy a pincékbe, ahol elrothadnak, de több levéltárat súly szerint eladtak a lelkiismeretlen és ellenőrizetlen új hivatalnokok, sőt a szolgák is. Jelenleg kerületi központi levéltár működik Kolozsvárt Metes igazgatása alatt azzal a céllal, hogy a biztos elveszéstől megmentse a sok százezer iratot, koncentrálván minden erdélyi megyei ós községi levéltárat. Ide akarják elhelyezni „azt az óriási történelmi anyagot a budapesti magyar országos levéltárból és a bécsi állami levéltárból, mely a békeszerződések értelmében; minket illet". Hogy azonban hogyan várják „azt az óriási történelmi anlyagot" Kolozsvárt, azt elég világosan elárulja Metes igazgató köz-