Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Heeringa, K.: A németalföldi levéltárak / 53–65. o.

56 DR. HEERINGA K. maradékot azonban a legnagyobb rendetlenségben hagyja vissza. Ezzel már olyan kérdést is érintettünk, melynek az egykori osztrák-magyar monarchiában mindenféle dolgok lebonyolításában jelentős szerepe volt és még ma is az. Amikor valamely hatóságnak ügyköre egy másikra száll át, a. dolog természetéből kifolyólag megkapja az előbbinek levéltárát, azonban mi történik akkor, ha az ügykör egyrésze megy csak át a másikra? Tudományos szempontból ilyen esetben egy olyan megoldásnak kell előnyt biztosítani,, amelynél a levéltár egysége megmarad, azonban a régi hatóságnak kötelességévé kell tenni azt, hogy az új hatóság részére szükséges iratokról másolatokat készítsen. Ilyen módon rendezték a kérdést Ausztria és Olaszország között. Amivel szemben Csehszlovákia számtalan levéltári darabnak kiszolgáltatását forszirozta ki, mely eljárás a holland levéltárost balsejtelmekkel tölti el a jövendőre nézve, különösen, amikor eszébe jut az, ami a múlt században történt a holland királyság felosztása után. Brüsszelben kézhez vettek akkor darabokat, amiket kiszakítottak kötelékükből, melyben őket tanulmányozni kell. Abban az esetben ugyanis,, amikor a még osztatlan királyság kormánya valamennyi tartománytól javaslatokat kért, hogy annak alapján hozza meg intézkedéseit, akkor ezeket az iratokat a kutató együtt szeretné látni, hogy ennek alapján tisztán ítélhessen, míg most sem Brüsszelben, sem Hágában nem végezheti ezt el.. A tartományok határainak változásánál hasonlóan kell a kérdést megoldani. A régi határokkal bíró közület levéltára sértetlenül megmarad a megnagyobbított vagy megkisebbített tartomány székvárosában. Jelenleg Németalföldön 11 tartományi levéltár (rijksarehief) van a tartományok székvárosaiban, a régi híres „hét tartomány" ugyanis erre a számra emelkedett akként, hogy a régi Holland tartományt Észak- és Dél-Hollandra osztották, míg a három másik tartomány, melyek a köztársaság idején politikailag háttérbe voltak szorítva, most azonos módon kezeltetnek, mint a többiek. E levéltárak, melyek itt őriztetnek, tulajdonképen birodalmi tulajdonban vannak, mivel a régi szuverén tartományi közületek a nagy francia forradalom idején megsemmisültek és a régi tartományi rendek teendői az egységesállamhatalomra szálltak. Azonban mégis csak nagyon inpraktikus, hogy azt ne mondjuk, igazságtalan eljárás lenne az, ha valamennyi tartomány levéltárát egyesítenénk abban a városban, hol a mai országos kormányzat székel, mivel a