Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Heeringa, K.: A németalföldi levéltárak / 53–65. o.

54 DR. HEERINGA K. sheffieldi egyetem akkori alkancellárja a kis államok jelentőségét méltatta és egyebek között felemlítette, hogy a hollandusok a festőművészet terén szerzett érdemeiken kívül a világnak mintául szolgálnak levéltáraiknak a tudomány követelményeinek megfelelő berendezésével és igazgatásával. Azóta, hogy ezeket a sorokat leírták, valóban sikerült levéltárügyünket törvényhozási úton rendezni, aminek más országokban még nehezen találjuk párját. Érthető tehát, ha ezen a téren más országok tanulni akarnak tőlünk, amiért is szíves készséggel teljesítettem a Miklós Ödön közvetítette kérést, hogy a Levéltári Közlemények számára egyet és mást közöljek a mi levéltárügyünkről. Nem ringathatjuk magunkat abban a téves hitben, hogy a részünkről vallott vezóreszmék teljesen eredetiek. Sőt ellenkezőleg, elégtétellel mutatunk arra, hogy Európa különböző pontjain, egymástól függetlenül, azonos felfogásra jutottak. Hollandiában azonban azok az elvek, amiknek a levéltárügy terén érvényesülni kell, egy rendszerbe öntettek. Különösen három férfiúnak köszönhető ez, akik a holland levéltárosok szövetségének (Vereeniging van archivarissen in Nederland) megbízásából jártak el, mely testület a maga gyűlésein ennek a rendszernek a körvonalait már előzőleg megvonta. Ezek voltak Mr. Muller S. Fzn., Mr. Feith J. A. és Mr. Fruin R. Th. Azn., abban az időben birodalmi levéltárosai három tartományunknak. Közülük most már csak az utóbbi van életben, aki 1912 óta, a Birodalmi Levéltár igazgatója s mint ilyen, elsősorban hivatott arra, hogy azokat az alapelveket alkalmazza, amelyeket az 1918-i levéltári törvény és ennek alapján alkotott általános közigazgatási szabályok foglalnak magukban, melyeknek megalkotásában jelentős része is volt. Ez a három férfiú adott ki 1898-ban egy kézikönyvet Handleiding voor het orderten en heschrijven van archieven (A levéltárak rendezésére és katalogizálására vonatkozó útmutató) címmel, mely 1921-ben nagyrészt változatlan második kiadásban jelent meg, míg a könyvnek német, olasz és francia fordításai 1905-ben, 1908-ban és 1910-ben láttak napvilágot. Ez az útmutató hat fejezetre oszlik: 1. a levéltárak előállása és beosztása, 2. a levéltári darabok osztályo

T zása, 3. azok leírása, 4. a katalógus készítése, 5. idevonatkozó további szabályok, 6. némely kifejezések és jelek szokásos használata. A fejezetek ismét paragrafusokra vannak osztva, melyek száma kereken száz. Ezek azután erősebb