Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 39 gyűjteményt tudja elgondolni, amely mindaddig gyarapítható, amíg csak egy, a kitűzött szempont szerint értékes iratot lehet találni. A gyarapításban —• a maga, gyakorlatilag szabatosan sohasem alkalmazható szempontján kívül — semmiféle korlátot sem isimer. Az iratok történelmi rendjét semmibe veszi, helyesnek és jogosnak véli, hogy egy-egy, szerinte becses, akár köz-, akár magánlevéltárban őrzött darabot a. vele szervesen összefüggő iratok közül kiszakítson, és nem is sejti, hogy minő nehézségeket és károkat okoz. A valódi levéltárakat megcsonkítja, rendjüket megzavarja, bennük gyakran nagy és — sajnos — nem ritkán helyrehozhatatlan pusztításokat végez és ezzel a rendszeres •és lelkiismeretes levéltári kutatást nemcsak megnehezíti, hanem néha lehetetlenné is teszi. Az iratoknak az új levéltárba, helyesen mondva iratgyüjteménybe való áthelyezése által hasonló, olykor leküzdhetetlen nehézségeket támaszt azok természetének és értékének meghatározásánál, ami pedig addig, amíg eredeti helyükön feküdtek, önként adódott.

93 Az új gyűjtemény rendezésénél, az alapfelfogásból következőleg természetesen csak két, t. i. a tartalmi és időrendi szempont érvényesülhet. Az ilyen elvontan elképzelt osztályozásról azonban mindig bebizioínyosodik, hogy az a valóságban csak tökéletlenül alkalmazható, mivel egy iratban, pl. királyi rendeletben vagy összeírásban különböző ügyekről vagy birtokokról történik rendelkezés vagy említés és ezenfelül gyakran egy irat, pl. hiteleshelyi kiadvány, egymástól igen távol eső időpontban kelt okleveleket foglal magában. Kétségtelen, hogy e nehézségek bizonyos gyakorlati eszközökkel, utaló bejegyzésekkel és utaló lapokkal, több-kevesebb munka árán kiküszöbölhetők. Egy másik, szinte minden esetben beálló nehézség azonban nem hárítható el. A gyűjtemény megalkotásának befejezése még kisebb, -csak néhány száz csomóra terjedő anyagnál és nagy személyzet mellett is legalább egy évtizedig tartó munka után történhetik. Ez az idő pedig elegendő arra, hcigy az iratkiválasztást meghatározó alapelv mindenek felett való fontosságát elveszítse, sőt talán teljesen el is avuljon, aminek önként adódó következménye, hogy a megkezdett munka tervszerűtlenné válik vagy teljesen abbamarad. 93 Például egy XVI—XVII. századi iratról — ha eredeti helyéről •eltávolíttatott — esetleg meg sem állapítható, hogy az fogalmazvány-e, avagy másolat, és ha fogalmazvány, melyik hatóságé, mivel e korban a fogalmazványok aláírása még nem volt szokásos.