Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

38 DR. HERZOG JÓZSEF tásnak feltűnő előnye, hogy az iratok rendbentartásához nélkülözhetetlen eszközöket világosan felismerte. Ezirányú rendelkezései tökéletesek: az iratok rendjét a jelzés és a lajstrom együttesen valóban teljesen biztosítja. A levéltárban új rendezés alá kerülő anyagot, szabatosabban mondva az újonnan alkotandó gyűjteményt, a tervezet ós utasítás egyaránt az iratok tartalma szerint kívánta tagolni, e tekintetben tehát közöttük nincs különbség. Ugyancsak azonos mindkettőben az a szempont, hogy a levéltárba helyezendő iratokat tartalmuk szerint kell kiválogatni. Alkalmazásának módjában és mértékében azonban már lényeges különbség mutatkozik közöttük. A tervezet értelmében a levéltárba megbontatlanul áthelytzendők a Királyi Könyvek és a jogügyi igazgatók véleményeinek sorozatai és a, többi iratból egy külön gyűjtemény alakítandó. A gyűjtemény részére az iratokat csak a magyar kamarai irattárban őrzött családi levéltárakból és oklevelekből kellett kiválogatni. Az utasítás szerint a levéltár egyetlen nagy gyűjteményből állott volna. Részére sokkal tágabb körben, nevezetesen még a magyar és a hajdani szepesi kamara hivatalos iratainak minden sorozatából kellett az iratokat összegyűjteni. Más szóval: a tervezet megbontással fenyegette a lazább szerkezetű, csonka, rendjükben megbomlott, legnagyobbrészt jelzés ós lajstrom nélkül való családi levéltárakat, az utasítás pedig elrendelte, hogy ezeken felül még két hatóságnak két század óta szervesen fejlődött hivatalos iratsorozatai is megbontassanak és megcsonkíttassanak. A tervezet és utasítás összehasonlításánál teljesen az előbbi javára billentik a mérleget az utóbbinak most említett, elméletileg helytelen és gyakorlatilag meg nem valósítható rendelkezései, amelyek az e korra jellemző, sajnos, még ma is olykor kísértő felfogásból fakadtak. E felfogásnak lényege, amelyből minden tévedése és hibája származik, hogy mindenkor egy meghatározott, fontosnak tartott szempont, így a bécsi házi levéltár szervezésekor az államjogi, a magyar kamarai levéltár esetében a kincstári vagyoni érdek, újabban pedig olykor valamelyik ú. n. tudományos szempont, de sohasem az iratok közvetlen szemlélete és vizsgálása szolgál kiindulási pontjául. Ezért természetesen az iratok összefüggésének és meg nem bontandó kapcsolatának fontosságát soha fel nem ismerheti, következésképen a levéltárt csak mint a vezérlő szempont szerint becses iratok egymás mellé helyezéséből keletkező