Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

36 DR. HERZOG JÓZSEF a levéltári ügy legfontosabb alapelve: a szervesen fejlődött irattárak sérthetetlensége — a németek ú. n. Provenienzprinzipje —., ha nem is minden, de legalább a magyar kamara irattára tekintetében érvényre jutott. Ez azonban, a magyar kamarai levéltár nagy kárára, nem történt meg. A bécsi kamarának a levéltárakról egészen más felfogása és e mellett a kamarai levéltár szervezésével kapcsolatban még titkolt célja is lévén, az utasítást a magyar kamara tervezetének mellőzésével és annak minden további meghallgatása nélkül készítette el. Az általa megszövegezett királyi utasítás majdnem minden pontjában a tervezettől eltérő, sőt éppen a legfontosabb kérdésben azzal teljesen ellenkező rendelkezéseket tartalmaz. Az utasítás szerint a szervezendő levéltár részére az anyagot nemcsak a kamarai irattárban, hanem az irodában,

90 a számvevőségnél, valamint a királyi jogügyek igazgatójánál, sőt a Kassán székelt egykori kamaránál, ebben az időben már régen kamarai igazgatóságnál őrzött iratokból, tehát a tervezet javaslatához mérve roppant nagy irattömegből kellett kiválasztani. A levéltárban elhelyezendő anyag e nagymérvű szaporításának egyik oka az volt, hogy a kincstár szempontjából fontos iratokat egy helyen akarták központosítani, másika pedig az, hogy a titkos utasítás céljának elérését, vagyis az államjogi okleveleknek a bécsi házi levéltárba való szállítását, minél teljesebben óhajtották biztosítani.

91 Az igen széleskörű, a szepesi kamarai igazgatóságnál őrzött iratokra is kiterjedő anyagkijelölés fontos levéltári követelmények megvalósítására, t. i. levéltári egységek egymástól elszakított részeinek, mint például a Thurzó-család levéltára eddig Pozsonyban és Kassán őrzött töredékeinek egyesítésére nyújtott alkalmat. Ennek a lehetőségnek felhasználását azonban az utasításnak egyéb rendelkezései megakadályozták. A levéltárba ugyanis nem bizonyos kisebb levéltári egységek voltak áthelyezendők, hanem a kijelölt anyagnak minden egyes okleveléről és iratáról külön-külön kellett megállapítani, hogy az a levéltárba helyezendő-e vagy sem. A darabonként való kiválogatásnál — minden más szempont félretételével — kizáróan az irat tartalma volt irányadó. 80 Az utasítás az irodát ugyan nem említi, de hogy a levéltár részére az itt őrzött fogalmazványsorozatból is kellett anyagot szolgáltatni, ez az utasítás első pontjában használt „repraesentationes camerales" kifejezésből kitűnik. 91 Eckhart az i. h. (160. lap, 2. jegyzet).