Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

34 DR. HERZOG JÓZSEF meny, vagyis az anyag terjedelme és megbomlott rendje, é levéltárak egységeinek helyreállítását már abban az időben is annyira megnehezítette, hogy azt, még nagy személyzettel is, csak hosszú, évtizedekig tartó, rendszeres és fáradságos munka árán lehetett volna megvalósítani. Az ilyen, gyakran még ma sem vitán felül álló, hosszadalmas munka végrehajtására pedig a kamara még akkor sem vállalkozhatott volna, ha e levéltári feladatot felismeri, amit abbain az időben róla sem feltenni, sem tőle "megkívánni nem lehetett. A kamara rendezési tervét tehát, amely a kincstár szempontjából közömbös iratokra, például a családi levelezésekre, nem terjedlt ki, vagyis a szervezendő levéltárra ugyan kétségkívül nagyszabású, die a családi levéltárak helyreállításánál' lényegesen kisebb feladatot rótt, az előadottak szerint nem lehet súlyosan megítélni. A végrehajtott rendezésnek gyakorlati hasznát, t. i. az egyes darabok könnyű megtalálását az utasítás-tervezet harmadik pontja egy az egész alkotandó gyűjteményt felölelő mutatóval kívánta biztosítani, amely minden egyes. darabnál megadta volna a fiók vagy csomó jelzését, ahol az feküdt. Ez az általános mutató lett volna egyúttal az; egyetlen levéltári segédeszköz az iratok új rendjének fenntartására. A tervezetben ugyanis ezenkívül nincsen semmiféle intézkedés, amely a megalkotandó új rend fennmaradását más eszközökkel is biztosítaná. Nevezetesen, nincs intézkedés az iránt, hogy a megalakítandó egyes csoportokról lajstrom készíttessék és hogy az egyes darabok az új csoportosításnak megfelelően jelzésekkel láttassanak eh A lajstromkészítésre vonatkozó intézkedés hiánya — bár az irattár eddigi gyakorlatát tekintve ez nem valószínű — mulasztással is magyarázható, ellenben az, hogy az egyes daraboknak jelzéssel való ellátása nem rendeltetett el, kétségtelenül szándékosan történt, amint ez a tervezet említett harmadik pontjának második, az iratvisszahelyezésrevonatkozó mondatából kitűnik. A minden egyes iratra Írandó jelzésnek a hovatartozásmegállapítása, az azonosság felismerése, valamint a kikeresés és visszahelyezés tekintetében kétségbe nem vonható szükségességénél első tekintetre talán kevésbbé fontosnak látszik a lajstromok készítése. Közelebbi meggondolás után azonban a lajstrom sem tekinthető mellőzhetőnek. Az ugyanis nemcsak az iratok kikeresésének bizonyos eseteiben nem nélkülöz-