Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 31 ami annak bizonyítéka, hogy a kamara a levéltári és irattári kérdést már e korban világosan felismerte. A levéltár megszervezésének második nagy feladatát, t. i. az oda áthelyezendő iratoknak rendezését a tervezet olymódon kívánta megoldani, hogy az anyagot először két főcsoportba, a közjogi és kamarai — helyesebben magánjogi — természetű oklevelek ós iratok csoportjára osztotta. A két csoport az egyes darabok tárgyi tartalma szerint alkotandó kisebb alcsoportokra oszlott volna, ez utóbbiakon belül pedig az egyes darabok időrend szerint lettek volna elhelyezendők. Az egyes iratok tartalmán és keltezésén felépülő rendezési terv megítélésénél — a gyakorlati szempontokat egyelőre teljesen mellőzve — azoknak az iratoknak természetéből kell kiindulni, amelyekre a terv alkalmazandó volt. Magának a tervezetnek negyedik és ötödik pontjából kitűnik, hogy a Királyi Könyvek és a jogügyigazgatói vélemények, vagyis a hivatalos kamarai iratok, nem számíttattak az újjárendezendő anyaghoiz. Az új csoportosítás rendszerébe különben is az első helyen említettek leveleskönyvtermészetük miatt egyáltalában nem, az utóbbiak pedig csak kötésük szétszaggatása árán lettek volna beilleszthetők. Nagyon valószínű, bár teljesen nem bizonyos ugyan, hogy a kamarának nem volt szándékában más, korábban keletkezett kisebb levéltári egységeket, mint például a neoacquistica commissio iratait

80 az új rendezés alkalmával megbontani. A levéltár részére kiszemelt többi anyagra vonatkozólag ismét különbséget kell tenni, hogy az mint egyes darab avagy pedig mint családi levéltár került a kamara irattárába. Az egyes okleveleknek tartalmuk és keltezésük szerint alakítandó gyűjteményekbe való sorolása ellen, éppen egyedülálló vioiltukból kifolyólag, semmiféle kifogás sem emelhető, míg ugyané tervnek a családi levéltárakra való alkalmazása csak ez utóbbiaknak természete alapján ítélhető meg. A családi levéltárak természetét vizsgálva, szembetűnik, hogy azokban az iratanyag összefüggése nem olyan szerves és szoros, mint a hatóságok, hivatalok és testületek levéltáraiban és ezenfelül nem is egynemű, hanem csoportonként volna. (Exp. eam. 1761. Jan. Aug. 3. jelzet alatt fekvő 176.0. ápr. 26., 29. éa máj. 7., 10-i jegyzőkönyvben az ápr. 25-i királyi leirat 2. pontjára adott válasz.) 80 E bizottság iratai 1726-ban rendeztettek. (Exp. cam. 1726. Febr. Beer, ad reg. 1.) .