Levéltári Közlemények, 6. (1928)
Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.
30 DR. HERZOG JÓZSEF való áthelyezésének nyilvánvaló oka az, hogy tartalmuk miatt nagyrabecsülték és ezért különös gonddal őrizték. A tevéitárügynek a mai felfogás szerint legsarkalatosabb és általánosan elismert elvét, amely szerint a hatóságok, testületek, köz- vagy magánhivatalok működéséből keletkezett iratanyagnak szerves Összefüggését megbontani nem szabad, az első csoportnak az irattárból való kiválasztása nem érintette, míg a másodikba tartozó leveleskönyveknek ós iratoknak a levéltárba való átutalása ejso tekintetre olyan intézkedésnek látszik, amely az említett elvvel teljesen ellenkezik. A levéltári alapelvnek megszegése azonban az akkor dívott irattári rendszer közelebbi megvizsgálása után csak látszólagosnak tekinthető. A- tervezet rendelkezései értelmében ugyanis a hivatalos iratokból nem egyes darabok, hanem egész sorozatok, t. i. a Királyi Könyvek és a jogügyigazgatói vélemények kötetekbe foglalt sorozatai lettek volna a levéltárba megbontatlanul átteendők. Ez a tervezett áthelyezés pedig a valóságban csak annyit jelentett, hogy a kamara hivatalos iratainak különböző sorozatai ezentúl nemcsak a fentebb már elősorolt különböző helyeken, hanem ezeken felül még a levéltárban is őriztettek volna. Ez pedig a fentvázolt irattári rendszer mellett, ennek legcsekélyebb sérelme nélkül lehetséges volt. 78 A levéltárban elhelyezendő iratoknak ez a helyes, a századok óta szervesen fejlődő iratsorozatoknak megbontása nélkül történt kijelölése annál inkább figyelemreméltó, mivel az nem véletlenül szerencsésen, hanem tudatosan történt, 7 * 78 A tervezet a fentomlített első csoportba a kincstári szerződéseket és kamarai összeírásokat is besorolja, amelyek 'természetesen a kamara közreműködésével köttettek, illetőleg annak rendeletére készültek, ki efajta iratok azonban ma sem tekintenek olyan természetííeknek, hogy elkülönített őrzésük bármely irattári rendszer megbontását jelentené. — A tervezet 7. pontja azt a látszatot kelti, mintha a királyi leiratok sorozatát is át akarták volna helyezni a levéltárba. Ezt azonban az 5. pont utolsó mondata határozottan cáfolja. A 7. pont rendelkezését tehát bizonnyal úgy kell értelmezni, hogy a levéltárra felügyelő tanácsos hatáskörét, a királyi leiratoknak a számvevőséggel való közlésének ellenőrzése tekintetében, az irattárra is kiterjesztette, ami annál inkább valószínű, minthogy a tervezet szerint a levéltárnak külön személyzete nem lett volna. 79 A tudatos helyes kijelölés mellett bizonyít az a körülmény, hogy a csak négy évvel utóbb, 1760-ban a levéltár — később részletesen tárgyalandó — megvizsgálására kiküldött kamarai tanácsosokból álló bizottság a királyi utasításnak a levéltárban elhelyezendő anyagot kijelölő — ma is teljesen helytelenítendő — rendelkezéseknek végrehajtását azért ellenezte; mire! ez a kamara egész irattári rendszerét összezavarta
