Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának oklevélgyüjteménye. I. rész. Középkori oklevelek. Sopron, 1928. / 337–341. o.

338 ISMERTETÉSEK nőni békeszerződés életbelépte után Sopron elvesztése fenyegetett s a levéltárt is menteni kellett, az anyagot a legnagyobb sietséggel szekerekre dobálva vasútra vitték s waggonokba rakva elszállították Eszterházára, ahol egyszer még át is költöztették, s a népszavazás megtörténte után ugyanily módon szállították vissza Sopronba a vármegyeházára. Ezen sokszoros átrakás alatt, melyet hozzá nem értő, sőt lelkiismeretlen közegek hajtottak végre, rengeteg iratcsomó széthullott s az anyag teljesen összekeveredett, úgyhogy annak rendbehozatala szinte emberfeletti feladatot rótt az újonnan kinevezett főlevéltárnokra, Sümeghy Dezsőre. Feladatának megoldásánál azonban, szerencsére, megértő, buzgó támogatóra talált a vármegye alispánjában, ki az anyag rendezésével kapcsolatban annak célszerű és méltó elhelyezését és megőrzését is nem csekély anyagi áldozatok árán biztosította. A meg mindig folyamatban levő rendezés munkájának egyik gyümölcse az előttünk fekvő kötet is, melyben Sümeghy az összedobált anyagból kiszedegetett középkori oklevelek szövegét állította össze. Számszerint az anyag ugyan nem nagy, mindössze 129 darab, s egy része ennek is már ki volt adva a Nagy Imre által szerkesztett Sopron-, illetve Zalamegyei oklevéltárban s a Hazai és Anjoukori Okmánytárakban; a mostani kiadványt mégis igen becsessé teszi az, hogy itt együtt kapjuk és pedig javított kiadásban Sopron vármegye levéltárának egész középkori anyagát, melyhez egyébként nehéz a kutatóknak hozzáférni. Már pedig a közölt oklevelek nemcsak a Sopronmegye múltjával foglalkozókat, hanem más vidékek és máshová való családok történetének kutatóit is érdekelhetik, sőt —- mint az Előszóban a szerkesztő maga is kiemeli — több a kötetben az idegen, mint a sopronmegyei vonatkozású oklevél. Az anyag javarésze egyébiránt nem is a vármegyei levéltár saját anyagából, hanem a pethőfalvi Zeke családnak ott letéteményezett levelesládájából került ki. Az oklevelek csaknem kivétel nélkül magánjogi vonatkozásúak, de elég változatos tartalommal, melyben főleg a hely- és családtörténet művelői találhatnak értékes adatokat. Diplomatikai, illetve perjogtörténeti szempontból ki kell emelnünk István sziavon és dalmát hercegnek 1353-ban a Kőrösmegyei Kanizka nevű birtokra vonatkozó ítéletlevelét (26. sz.), melyből egy érdekes oklevélhamisítási esetről értesülünk. Bizonyos Mihály fia László és rokonai a nevezett birtok ügyében László fia Laczó (Lachou) által Petőcz fia János mes-