Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának oklevélgyüjteménye. I. rész. Középkori oklevelek. Sopron, 1928. / 337–341. o.

ISMEHTETÉSEK 337 ben egy szám alatt voltaképen két irat volna. A kiadásnak ez a módja nem vett volna több helyet igénybe, nem duzzasztotta volna meg a könyvet, mert a kivonatok úgyis legtöbbször a felterjesztéseknek függő beszédbe való átírásai. Elismerjük, lehet vitatkozni a közlés ilyen vagy olyan módján; a Miskolczy által követett eljárással is megismerkedünk ugyanis az akta egész tartalmával, éppen mert oly terjedelmesek a kivonatok. Viszont előnyösebbnek véljük az általunk javasolt módot annyiban, hogy így a kancellária okfejtését saját szavaival előadva ismerjük meg s mert azt hisszük, hogy pl. egy Bartal György közjogi fejtegetéseit mindenki szívesebben olvassa eredeti fogalmazásban, mint átiratban. Érdekes, hogy a kiadó maga is jól látja ezt az előnyt, aminek biztos jele, hogy a bevezetésből kitűnőleg az eredeti kancelláriai felterjesztéseket is kezébe vette. A könyvet, amely hosszú évek fárasztó munkájának eredménye, melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. DR. MÁLYUSZ ELEMÉR. Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának oklevélgyűjteménye. I. rész: Középkori oklevelek. (1236—1526.) Sopron, 1928. XXVIIL, 224 1. Kiadja Sopron vármegye törvényhatósága. Levóltárügyünk rendezetlensége folytán vármegyei ós városi levéltáraink — a községiekről nem is szólva — sok helyütt még ma is a mostoha gyermek szomorú sorsában osztoznak. A vezető körökben nincs meg mindenütt a levéltár iránt a kellő érzék s főleg nincs meg a kellő áldozatkészség; az aktualitással már nem bíró régi iratoknak nem tulajdonítanak értéket sem, felesleges tehernek tekintik, így állhattak elő még a nemrég múltban is azok a szomorú példák, midőn férőhely hiánya miatt a régi levéltári anyagot pincébe vagy padlóra hányva az enyészetnek dobták oda, vagy, ami még rosszabb, kiselejtezve papírnak eladták. Ilyen elszomorító körülmények között nem lehet eléggé méltányolni azt a megértést és áldozatkészséget, melyet Sopron vármegye törvényhatósága tanúsított, midőn lelkes alispánjának Gévay-Wolff Lajosnak indítványára a vármegyei levéltár 1526-ig terjedő okleveleit a modern tudományos követelményeknek mindenben megfelelő kiadásban közrebocsátotta. Annál is inkább méltányolni kell a vármegye nagylelkű elhatározását, mivel a levéltárnak a sok viszontagság után való rendebhozatala már magában véve is sok áldozatot kívánt és kíván még ma is. Mikor ugyanis a triaLevéltári Közlemények. 22