Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Mályusz Elemér: A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában. Az irományokat kiadta és a bevezető tanulmányt írta Miskolczy Gyula. I–II. kötet. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1927–1928. / 333–337. o.

ISMERTETÉSEK 335 sége az elhatározó pillanatban, 1848 márciusában — éppen akkor, amikor a gyors cselekvésre igazán szükség lett volna — csődöt mondott és ő nagy kényelmesen beteget jelentve kibújt felelőssége alól, hogy azonban előzőleg is ilyen gyászos szerepet játszott légyen, az már valóban megdöbbentő erővel hat. Miskolczy objektív ítéletmondásával különben éppen úgy rámutat a magyar ellenzék és Kossuth hibáira, mint a különböző horvát generációk csökönyös makacsságára is, amelyek nem egyszer hagyták, hogy a magyarságnak békülésre kinyújtott keze csüggedten hanyatlódjék le. Valóban találóan idézi Miskolczy a vergiliusi szavakat: Iliacos extra peccatur muros et intra. Hibák történtek mindkét részről, de hogy ezek a hibák elidegenedésre és szakításra vezettek, az a „bécsi udvar", főleg pedig a cseh származású és csehbarát Kolowrat érdeme, aki nem egyszer még a konzervatív princípiumokat hangoztató Metternich sakkhúzásait is keresztezni tudta. Ezzel az egy-két vonással csak a szerkesztő nehéz igazságkereső törekvését óhajtottuk jellemezni s nem egyszersmind a nagy történeti bevezetés adatgazdagságát is. Miskolczy részletesen ismerteti 1790-től fogva a horvátság ós a magyarság törekvéseit, súrlódásait, ellentéteit, a két nemzet generációinak a szellemi áramlatok hatása alatt bekövetkező hangulat- és felfogásváltozásait, főleg pedig a bécsi kormányszerveknek és államférfiaknak az ellentéteket kihasználó politikáját. Ahol szükséges, visszanyúlik az előadás korábbi időkre is. Politika, szellemi mozgalom, pártélet, egyéni törekívés — mindez egyaránt megvilágításra és ismertetésre talál. A szövevényes probléma természete okozza, hogy az előadás, a felépítés egységét helyenkint nem sikerül megőrizni, úgyhogy a könyv nem is könnyű olvasmány. Úgy látszik, a szerző maga is tisztában volt azzal, hogy a széles rétegekhez aligha fog — sajnos — könyve eljutni s ezért nem ügyelt a német történettudománytól átvett terminus technicus-ok bővebb magyarázatára. Pedig Meineckét kevesebben ismerik Magyarországon, semhogy felesleges volna az ilyen kifejezések hátterét, mint kultúrnemzet, államnemzet, nemzeti állam stb. részletesebben megrajzolni. Nem valami elméleti bevezető fejtegetésre, hanem arra gondolunk, hogy a fogalmak tartalmát a történeti sorrendben való feltűnésükkor pár jellemző mondattal kellett volna az írónak plasztikusabbá tenni, amire még azért is szükség lett volna, mert, mint Miskolczy maga is hangsúlyozza, a magyar fejlődés eltér a némettől. - Ehhez az alapos történeti bevezetéshez méltóan csatla-