Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Mályusz Elemér: A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában. Az irományokat kiadta és a bevezető tanulmányt írta Miskolczy Gyula. I–II. kötet. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1927–1928. / 333–337. o.

334 ISMERTETÉSEK Társulat felelőssége tudatában a „Magyarország újabbkori történetének forrásai" programmjában egyik legfőbb pontul a nemzetiségi kérdés különböző ágainak feldolgozását és a. fontos iratanyag közzétételét. A sorozatnak Szekfű Gyula által szerkesztett bevezető kötetét folyóiratunk 1926. évfolyamában méltatta már, most pedig a horvát-kérdés első két kötetének megjelenéséről számolhatunk be, amelyek a fejleményeket 1847-ig adják elő, hatalmas terjedelmű., 27 íves bevezetés keretében és a legfontosabb iratok kíséretében. A megcsonkított Magyarország nagy erkölcsi elégtétellel tekinthet a Történelmi Társulat e vállalkozására és Miskolczy eredményeire. A területben és hatalomban megnövekedett győztesek még nem eszméltek rá ilyen kiadványok szükségességére. Az igazság szavát ők még nem bírják el, nekik még mindig a megfizetett fércmunkák hazugságai a. kedvesek. Elvitathatatlan erkölcsi fölényünket jelenti, hogy a magyar társadalom teljes megértéssel, nagykorúhoz illő méltósággal fogadja a történeti tanulmányokból leszűrődő igazságot, még akkor is, ha esetleg régi, kedves illúzióit tépi szét. Miskolczy történeti bevezetése, az első kötet nagyobb fele, szerzőjének pártatlan állásfoglalásáról és minden tekintet nélküli, de amellett túlzástól ós szertelenségtől is óvakodó igazságkereséséről tanúskodik. Nem habozik tehát kimondani, hogy Széchenyi is tévedett, amikor híres akadémiai beszédében az illirizmust a magyar nyelv terjesztéséért folytatott agitáció ellenhatásának tüntette fel. Ez a bátor szókimondása annál meggyőzőbb, mert az illirizmus keletkezésének elmondása, szellemi gyökereinek feltárása — a könyvnek különben egyik legszebb része — minden kétséget kizáróan igazolja, hogy a horvát nemzetiségi mozgalom éppen úgy önmagából fejlődött, mint ahogyan a magyar nyelv érdekében a XVIII. század végén kezdődött agitációnál is csak alárendelt szerepet játszott II. József germanizáló törekvése. Szekfű és Miskolczy eredményeinek ezen egymás mellé állítása mutatja azt. a nagy helyzeti és kulturális előnyt, amelyben a magyarság a nemzetiségekkel szemben volt: ezen a téren is évtizedekkel előzte mes; azokat. A magyar 1790-nek a horvát szellemi életben 1830 felel meg. Hasonló módon gyakíorol erős kritikát Miskolczy Apponyi György szerencsétlen, elfogult politikai működése és végzetes hibái felett, amelyek a magyarságra oly sok kárral jártak. Ügy látszik, hogy a becsülésre méltó ókonzervatívok, a Dessewffyek és Szögyény-Marichok nimbuszát Apponyi méltatlanul élvezte. Eddig is tudtuk róla, hogy híres erélyes-