Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Sas Andor: Szabadalmas Munkács város levéltára 1376–1850. A régi városi archivum történetének, anyagának és csoportosítási rendjének ismertetése. Munkács, 1927. / 322–326. o.

324 ISMERTETÉSEK lünk, melyek főképen az iratok kikölcsönzésére vonatkoznak. Utóbbi alkalommal a levéltár számára külön utasítás kiadását tervezték s hangsúlyozták a levéltár rendezésének és segédkönyvek készítésének szükségét, de mindez elmaradt. A levéltár kezelője a legújabb időkig a jegyző (főjegyző) maradt, aki azonban a tisztséget csak névleg viselte s így a levéltári anyag minden gondozás nélkül hevert és pusztult. A levéltár anyagáról a következő kimutatásunk nyújt tájékoztatást. Diplomák 1376—1824. A gyűjteményt mai formájában a XVIII. század végén állították össze s 117 darab iratot soroztak bele. Szerző ezek közül hatvanat minősít oklevélnek, ezekkel foglalkozik is bőven, de a többiről semmit sem tudunk meg. Tanácsi jegyzőkönyvek 1793—1850 (21 kötet). Ide sorozhatjuk az 1600—1792. évekből származó két kötet általános jegyzőkönyvet. Esküformulák 1790—1835. Főbírói számadások 1659—1850. Városgazdái számadások 1796—1840. Adókönyvek és iratok (contributio és megyei házi adó) 1733—1847. A nemesség hadnagyi székének iratai 1835—1843. A Váry-gyüjtefmények (32) a XVI—

XIX. századból. Nevezetesebbek: bormérési, vám-, vásár-, úrbéri, birtok-, zálog-, per-, egyháza, árvaügyi, nemesekre, zsidókra vonatkozó iratok, öröklevelek, végrendeletek, felsőbb rendeletek stb. Kisebb csoportok és töredékek, mint egy memoriális könyv (1622—1792), adásvevósi jegyzőkönyv (1 k.), vásári jegyzőkönyv (1 k.), megyei végzések (2 k.), bíró választási, eéhiratok stb. Az áttekintésnek megfelelő rendszer hiányából származó nehézségeit növeli a szerző azzal, hogy a gyűjteményeknek vagy ezek egyes darabjainak ismertetése kapcsán olyan kitéréseket tesz, melyek nemcsak a levéltár-ismertetés, de a helytörténetírás keretein is kívül esnek. Értékeléseket végez, de nem a várostörténet, hanem főleg a raritás szempontjából. Ezek a hosszadalmas reflexiók annál inkább elhagyhatók lettek volna, mert a szerző lényegeset úgy sem tud mondani. Azt például, amit a levéltár legrégibb oklevelének (1376) tárgyalásakor az oklevél kiállítójának, Erzsébetnek (Róbert Károly özvegyének) életéről két ós fél oldalon