Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Sas Andor: Szabadalmas Munkács város levéltára 1376–1850. A régi városi archivum történetének, anyagának és csoportosítási rendjének ismertetése. Munkács, 1927. / 322–326. o.

ISMERTETÉSEK 323 régóta nélkülöző levéltárat. A levéltár elhanyagolt volta miatt nem volt könnyű a munkája, de a nehézségek figyelembevételével is feltűnő fogyatékosságot tapasztalunk az adatok rendszerezésében s az egész munka konstrukciójában. Egy levéltár ismertetése csak akkor felel meg céljának, ha a gyűjtemények élő, működő organizmust tárnak elénk, ha tehát az ismertetendő anyag rendszerezése pontosan követi és visszatükrözteti a fejlődés egyes fázisait. Ilyes alapelvet egy cseh levéltártani munkára való hivatkozással maga a szerző is fölállít, de annál' kevésbbé követi. Az organikus rendszernek nem találjuk nyomát, az adathalmaz szétporlódott a szerző kezében, önkényes csoportosításokat végzett, éppúgy, mint Váry László városi jegyző, aki a levéltárt 1813—1848. években kezelte és rendezte s akinek munkáját — miről különben szerző folyton magasztalással emlékezik meg — az jellemzi, hogy a levéltár anyagának egy részét tartalmi szempontból 32 gyűjteményre porciózta széjjel s csak halála akadályozta meg abban, hogy az egész levéltári anyag ilyen csoportosítását nem hajtotta végre. Ahogyan a szerző Váry László munkásságával bánik, jellemző egész munkájára. A levéltár történetéről szóló fejezetben ugyanis csak annyit találunk, hogy Váry „különös buzgalommal látott a régi okiratok rendezéséhez", de azt, hogy miben állott ez a rendezés, a gyűjtemények ismertetéséről szóló fejezetekben különféle alfejezetek alól (13., 15—16., 58—59., 69., 82—91. o.) kell összekeresgélnünk. Az ilyen eljárás, melyet szerző minduntalan, a gyűjtemények ismertetésénél is követ, szinte lehetetlenné teszi az áttekintést. A levéltár történetének adataiból kiemeljük a következőket. A fontosabb iratokat az 1697-ből fennmaradt átadási lajstrom tanúsága szerint a város ládájában a főbíró őrizte a maga házánál. Ez a rendszer 1796-ig állott fenn, mikor a közgyűlés elrendelte, hogy a város ládájából a privilégiumleveleken kívül, melyek továbbra is a bíró gondviselésén maradnak, minden irat adassék ki a jegyzőnek, aki azokat regisztrálja s a városházán „a már végre tsináltatott archívumban" őrizze. Ekkor történt tehát a levéltár felállítása, de e fontos eseményről a szerzőnek egy szava sincs. A levéltár felállítása után az anyag rendezésével kísérleteztek, de ezt csak Váry László hajtotta végre •— mint láttuk — elhibázottan. Az 1844-ben és 1848-ban készített általános tiszti utasításokban rövid levéltári szabályzatokat is talá21*