Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabó István: A német levéltári törvény és levéltárvédelem problémái / 306–319. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 315 C) A levéltárak harmadik csoportját alkotó magánlevéltáraknál teljes egészében fölmerül a magán- és állami jog érdekellentéte. A cél itt az állam valamilyen általános felügyelete mellett alig is lehet messzebbmenő, mint az, hogy a magánlevéltári gyűjtemények kivitele megakadályoztassák s az állam elővételi joga biztosíttassák. A kivitel megtiltása nem minden precedens nélkül való. Analógiának tekinthető a birodalmi kormány által 1919 december 11-én kiadott átmeneti rendelet, mely engedélyhez kötötte a hatósági nyilvántartásba felvett műtárgy kivitelét.

30 Ezen rendszabályokat kiegészítette a birodalmi kormány 1920 május 8-án kelt ugyancsak átmeneti rendelete, mely a kötöttséget a köz- és magánjogi korporációk birtokában levő történelmi, tudományos vagy művészeti tárgyaknak a birodalom területéről való kivitele mellett e tárgyak elidegenítésére, elzálogosítására és lényeges megváltoztatására is kiterjesztette.

31 Az idevonatkozó porosz végrehajtási utasítás a védelembe vett tárgyak között kifejezetten megnevezte az okleveleket ós történeti értékkel bíró iratokat.

32 E rendelkezésekben' már benne foglaltatik a magánjog elvének megsértése s a mai államjogi felfogás szerint ez meg is engedhető akkor, ha a sérelem mértéke kisebb, mint a védelembe vett közérdek vesztesége lehetne. A modern közgondolkozás mindinkább magáévá teszi azt az elvet, hogy a magánérdek alárendelendő a közérdeknek. Müller egyenesen az új birodalmi alkotmányra hivatkozik, mely a következő e a XIX. elején mediatizált városok jogutódjai az államok lettek, melyek így a levéltárakhoz is jogot nyertek. E joggal éltek is s a városi levéltárakból számos gyűjtemény az állami levéltárakba vándorolt. Legrosszabbul jártak a bajor volt birodalmi városok, melyek levéltárát Augsburgé kivételével az állam lefoglalta. Overmann azt kívánja, hogy minden városi eredetű anyag adassék vissza. Ilyen eredetűnek tekinti Overmann a bírósági, plébániai s kórházi iratokat is, do még ezeken túl az állami tulajdonjog fenntartásával igényt emel a városok egykori rendházainak, kolostorainak, a helybeli állami alárendelt hatóságoknak, a főiskoláknak, valamint a birodalmi kamarai törvényszéknek a várost vagy egyes polgárait illető irataira. Érdekes és megfontolandó kívánsága még Overmannak, hogy a városban működő állami hatóságok selejtezési jegyzékei a városi levéltárnak is mutattassanak be. (Id. helyen 243—250.) 30 A kiviteli tilalom azon műtárgyakra vonatkozik, melytk a birodalmi belügyminiszter által vezetett jegyzékbe felvétettek. A felvétel az esetben kötelező, ha a műtárgy kivitele a nemzeti művészeti vagyon jelentékeny veszteségét képezné. (Thimme id. helyen 205.) 31 Thimme id. helyen 205—206. 32 Müller id. helyen 323.