Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabó István: A német levéltári törvény és levéltárvédelem problémái / 306–319. o.

314 KISEBB KÖZLEMÉNYEK közlevéltárba. Szükségesnek tartja, hogy az illetékesség határai az állami és nem állami levéltárak között a proveniencia elve alapján állapíttassanak meg.

25 A felügyeleti jog gyakorlati kivitelének kérdésében tehát a felfogások nem egészen fedik egymást, sőt még olyan pesszimista nézet is található, mint amilyen Glasmeieré, aki az állami levéltárvédelmet csak az állami és községi levéltárakkal szemben gondolja kivihetőnek.

26 A gyakorlati feltételeknél pedig dr. Stephan mutat helyesen reá, hogy az állami levéltárvédelem csak úgy lesz eredményes, ha az állami levéltárigazgatásnak megfelelő anyagi eszköz és kellőszámú tudományos tisztviselő bocsáttatik rendelkezésére.

27 Az önkormányzati levéltárak változatos csoportjában külön hely illeti meg a városi levéltárakat, melyek tulajdonosai nemcsak ősi jogaikra ós szerves tradícióikra, de a modern állami életben önállóan betöltött sajátos és nagyjelentőségű szerepükre is joggal mutathatnak reá. Vannak városok, melyek levéltáraikban régi ós hatalmas anyagot őriznek s amelyek levéltárigazgatása is lépést tart a korral. Ezeket nem lehet más kisebb jelentőségű s elhanyagolt gyűjteményekkel azonos szempontok szerint elbírálni. Érthető, ha ezen a ponton nehéz kibékítő álláspontot találni. Az 1926. évi Archivtag-on Lüdicke képviselte az inkább állami s Overmann a városi álláspontot. Lüdicke szükségesnek tartja, hogy a városok szakszerűen és ne mellékhivatalként kezeltessék levéltáraikat s ha pedig ezt nem tudnák teljesíteni, gyűjteményüknek az állami levéltárba való beszolgáltatására köteleztessenek. Overmann elfogadja a nem szakszerű vezetés alatt álló városi levéltárak felügyelet alá helyezését, de e felügyelet ne legyen gyámkodás. Elutasítja a selejtezés ellenőrzését,

28 de elfogadja a proveniencia elvét, sőt ennek visszaható erővel való felruházását követeli. Lüdicke és Overmann után számosan hozzászóltak a kérdéshez s főleg Overmann utóbbi kívánsága volt az, ami fokozta az ellentéteket.

29 25 Id. helyen 240. 26 Id. helyen 3. 27 Id. helyen 265. 28 Overmann igen meggyőzően érvel, hogy pl. a városi iratok selejtezését csak a modern városi közigazgatásban s ennek számtalan ágában teljesen járatos levéltárnok végezheti s e jártassággal szerinte nem rendelkeznek az állami levéltárnokok. (Id. helyen 242.) 29 Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a XVIII. század végén