Levéltári Közlemények, 6. (1928)
Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.
A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 15 azon az úton leérkező királyi elhatározásokat hajtsa végre. Ezenkívül Ribitosnek még azt is kötelességévé tette, hogy a magyar kamara elnökének vagy tanácsának intézkedéseiről, ha azokat bármely okból megfontolandóknak találja, végrehajtásuk után gróf Königsegg útján azonnal véleményes jelentést tegyen. Ez az utasítás tehát azt, amit törvénytelensége miatt és talán Grassalkovich személyére való tekintetből is, nyiltan meg sem mertek kísérelni, a hivatali alárendeltség és fegyelem teljes felbontása árán tökéletesen biztosította: a magyar kamara és a szepesi kamarai igazgatóság irattárába nyitva állott az út, hogy onnan a legértékesebb okleveleket a bécsi házi levéltárba lehessen szállítani. A titkos utasítás tárgyalási irataiból úgy látszik, mintha mindezt — bár nem szándékosan — a magyar kamara okozta volna azzal, hogy utasítás-tervezetének első pontjában az irattárában őrzött okleveleket részletesen elősorolta és ezzel a bécsi kamara figyelmét felkeltette. Ám a magyar kamarát még ilyen értelemben sem terheli felelősség a titkos utasításért. Ugyanis már 1749-ben, a bécsi házi levéltár szervezésekor tervbe vették, hogy részére az államjogilag fontos okleveleket Magyarországról is megszerzik. 44 E körülményt összevetve a Ribics kinevezésekor s az ezt követöleg mutatkozott, fentebb már részletesen előadott szokatlan jelenségekkel, ez utóbbiak nemcsak érthetőkké válnak, hanem egyben azt is igazolják, hogy Ribics már kinevezésekor — tehát jóval a titkos utasítás kézhezvétele előtt — tudta, hogy egyik főfeladata a fontos okleveleknek a bécsi házi levéltárba titokban leendő eljuttatása lesz. Gróf Königsegg a titkos utasítás ügyében igen nagy, mondhatni döntő befolyást gyakorolt. Mivel az is bizonyos, hogy Ribicsnek hatalmas pártfogója volt, 45 szinte kétségte44 Az okleveleknek az örökös tartományokból, valamint Budáról és Pozsonyból való összegyűjtésére Rosenthal 1749. szeptember 13-án kapott megbízást (G. Wolf az i. h. 26. 1.). Wolfnak az az állítása (u. o. 28. 1.), hogy Eosenthal megbízatása értelmében Budán és Pozsonyban is eljárt volna, bizonnyal téves. Budán ebben az időben már nem volt levéltár, mivel az ott székelt kamarai felügyelőség, utóbb igazgatóság (1686— 1709) levéltárát már 1717 óta Pozsonyban, a magyar kamara irattárában őrizték. — Annak, hogy Pozsonyban a magyar kamara irattárában járt volna, e hatóság ügyirataiban nincs nyoma. Ezt az állítást különben éppen a Ribicsnek adott titkos utasítás cáfolja meg a legjobban. 45 Orsz. Ltár; Cam. Hung., Acta post Grassalkovich, fasc. 13. nro. 27.
