Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Kossányi Béla: Siemienski Józef: Symbolika wydawnicza projekt ujednostajnienia. Les symboles graphiques dans les editions critiques de textes. Varsó, 1927. / 325–326. o.

ISMERTETÉSEK 325 arról a lengyel levéltári anyagról, amelyet annak idején az, oroszok a moszkvai és szentpétervári gyűjteményekbe vitettek el, legutóbb azonban legalább részben visszaadtak az új lengyel államnak. Chwalewik műve a részletmunkálatok után az első kísérlet a lengyel vonatkozású levéltári anyag rendlszeres összefoglaló ismertetésére. Ily szempontból hézagpótló szerepet tölt be. A lengyel levéltárak tudományos kihasználása céljából az azok számbavételére vonatkozó munkálatok azonban ezzel korántsem fejeződtek be. Nemcsak az állami központi felügyeleti hatóság, hanem a tudományos társulatok és intézmények is serényen dolgoznak a lengyel levéltárak hozzáférhetővé tételén. A lengyel tudományos törekvések támogatására alakult „Kasa Im. Mianowskiego" intézmény kezdeményezésére Wł. Semkowicz irányítása mellett K. Buczek összeállította a lengyelországi levéltárak címjegyzékét, amely az azokra vonatkozó legfontosabb adatokat és tudnivalókat tartalmazza. Ez a címjegyzék a lengyel tudományos kutatómunka eredményeit és problémáit, valamint a tudományos intézményeket és azok szervezetét ismertető kiadványsorozat a „Nauka Polska" VII. kötetében jelent meg. K. B. Siemieński Józef; Symbolika wydawnicza projekt ujednostajnienia. 8°, 48 1. Ugyanaz franciául: Les symboles graphiques dans les editions critiques de textes. Projet d'unification, 8°, 50 1. Varsó, 1927. A forráskiadványnál, ez lévén a vállalkozás célja, a kiadónak lehetőleg arra kell törekednie, hogy a szövegkiadás nélkülözhetővé tegye az eredeti forrás használatát. A kutatót a történeti forrás kritikai értékelésénél ós tudományos felhasználásánál ma már a legtöbb esetben nem elégíti ki a szöveg betűhű másolata, ismernie kell a kézirat egyéb speciális tulajdonságait is. Minthogy facsimilével a kiadó csak a legritkább esetekben dolgozhat, a sok jegyzet pedig túlterheli a szöveget, más eszközökhöz kell folyamodnia, hogy a . szövegkiadásban, ha az szükségesnek látszik, a kézirat különböző sajátosságait kellőleg érzékeltethesse az olvasóval. Az ediciós technika szakirodalmában „symbolikus jelek"nek szokták nevezni azokat a szövegközti jeleket, amelyekkel a kiadó nemcsak a kézirat sajátosságait szokta feltüntetni, lianem jelzi egyúttal a szövegkiadásnak az eredetitől való eltéréseit is, Az írásjelek, amelyeket szövegkritikai ki-