Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Starohrvatska Prosvjeta. (Óhorvát műveltség). Új folyam, I., 1–2. (1927) / 326–327. o.

326 ISMERTETÉSEK adásoknál e célból leggyakrabban felhasználnak, legtöbbnyire a pont, vagy a csillag, a kereszt, a felkiáltó- és kérdőjel, valamint a zárójel legkülönbözőbb alakjai szoktak lenni. A gyakorlatban ezeket a jeleket az egyes kiadók, tekintve, hogy azok alkalmazását a különböző forráskiadási szabályzatok is csak részben és nem mindig egységesen szabályozzák, rendszerint ötletszerűen, a legönkényesebben használják. É visszásság megszüntetése céljából a forráskiadás technikai módszereit tárgyaló irodalomban többször vetődött már fel az egységesítés szükségének gondolata. Ezt a célt akarja szolgálni Siemienski Józsefnek, a varsói állami levéltár igazgatójának dolgozata is, amelyben kitűnő gyakorlati érzékkel egy olyan jelzésrendszert állított össze, amely lehetővé teszi a kiadónak, hogy mintegy harminc különböző esetben egyszerű symbolikus jellel adhassa tudtára az olvasónak szövegkritikai megjegyzéseit. Nagy előnye Siemienski tervezetének, hogy annak alapján különösen a betűtípus változtatásával, valamint a zárójel különböző fajtáinak alkalmazásával igen pontos jelzésbeli megkülönböztetéseket lehet tenni. Elég ha egy példát említünk. Szükséges esetben e symbolikus jelek segítségével a szövegmásolatban a kiadó által eszközölt szövegrekonstrukció jelzésén kívül érzékelhetővé lehet olyan körülményt is tenni, hogy a szövegrekonstrukciót szöveghiány, szövegromlás avagy olvashatatlan írás tette-e szükségessé. Messzire vezetne, ha részletesen akarnánk foglalkozni a Siemienski ajánlotta különböző jelzésekkel, ismertetésünkkel inkább csak a forráskiadók figyelmét kívántuk felhívni erre a nagy gonddal és körültekintéssel megírt, érdemes dolgozatra, DR< KOSSÁNYI BÉLA. Starohrvatska Prosvjeta. (Óhorvát műveltség.) Archeológiai-történeti folyóirat. Kiadja a knini horvát régészeti társulat. Új folyam. I. 1---2. sz. 1927 január—június. Szerkesztik: Abramic Mihovil, Ivekovic Ciril és Sisic Ferdo. Ezen újonnan megindult horvát folyóirat két legfontosabb vonása, hogy munkatársai közé tartoznak a. horvátokon kívül a szerb és a szlovén történettudósok is, s hogy kizárólag középkori érdekű cikkeket közöl. Kimerítő kritikai rovatában ismertetések jelennek meg minden műről, amely a mai délszláv királysághoz tartozó terület történetével foglalkozik. Az a benyomásunk, mintha a horvát történetkutatás